7. Supernatural - Búbánat- melanconia

Mivel egy ideje nem volt bejegyzés, így kaptok még egy fejezetet. Sikeres olvasást.

Supernatural

Búbánat – Melanconia

Esteledett. Lassan csak néhány fénysugár látszódott a napból. De a nap mégis úgy ment le, mintha a valami elveszett. Így is történt viszont. A vadászok életében bekövetkezik, hogy egyszer meghal, vagy éppenséggel elveszít egy jó barátot, vagy ami a legrosszabb egy testvért. A Benett családnál és a Winchestereknél is így történt. Azonban semmi módja sem volt, hogy visszahozzák. Csak ott álltak lassan a sötétben és csak bámultak a nagy semmibe. Míg a Benett család egyik tagja, Kim holtan hevert a fiatalabbig Winchester karjaiban.

• ·         El kell őt temetnünk – fakadt ki fájó könnyekkel Stell.

Dean a nő zöldes-barna könnyes szemeibe majd Sam-re tekintett.

• ·         Majd én – csak ennyit bökött ki a száján Sam.
• ·         Csináljam én Sammy – tekintett sajnálkozva öccsére Dean.

Sam nem szólt semmit. Indult az Impala csomagtartójához, ahonnan elővette az ásót. Nyomban hozzá is látott. A sír kiásása nem volt valami nehézkes meló. Azonban ezután jött csak a neheze, a temetés. Minden egyes lapátnál Sam arcán végighullott egy könnycsepp és azok egyenesen a földre hullottak. Végül megjelölték a sírt, hogy bármikor visszajöhessenek. Dean ekkor magához ölelte a nőt, aki mellette állt. Az ég is dörögni kezdett és eleredt az eső. Senkinek sem volt sem kedve sem ereje otthagyni őt, de Dean megszólalt:

• ·         Mennyünk a francba. Tüdőgyulladást fogunk kapni.

Mindenki elindult az Impala irányába Sam-et kivéve. Még egy darabig ott maradt, majd bátyja újra szólt:

• ·         Sam. vonszold ide a segged.

Sam fel sem vette. Csak követte az utasítást. Beszállt a kocsiba és ennyi. Dean beszállt az Impalába végigmért mindenkit, majd teljes gázzal elhajtott. Meg sem állt, amíg el nem ért Bobby Roncstelepéig. A kocsiban síri csend honolt. Senki sem szólalt meg egész úton. Bár ilyenkor ki az, aki megszólal. Túl nagy volt a gyász. Főleg Sam és Stell szemében. Elvesztették a legnagyobb kincset, amelyet az emberek csak könyvekben találnak. Dean tekintete Samre terelődött, kinek arca dühös és szomorú volt egyben. Megértette öccsét, hiszen elvesztette a szerelmét és lelki társát. Kizökkent ezután a gondolatokból és egy darabig csak az útba merült. Egy kis idő múlva a visszapillantó tükörbe nézett, ahol Stell könnyes arcát pillantotta meg.  Arcáról a könnycseppek úgy záporoztak, mint a kint zuhogó eső. A nő mindvég az ablakon lehulló vízcseppeket nézte szinte már ámulattal. Thomas Stell mellett ült csak épp az ülés másik szélén. Thomas néha rápillantott a nőre, de egy szót sem szólt. Ebben a helyzetben senki sem szólt. Minek?

Hamarosan meg is érkeztek Bobby roncstelepére, ahol már Bobby várta őket. Bizonyára tudott az eseményekről, de azt nem tudta, hogy egyel kevesebben vannak. Az Impalából kiszállva Bobby arcán látszódott, hogy észrevette, hogy Kim nem tért vissza.

Stell átölelte az öreg vadászt, akinek a szeme bekönnyesedett. Nyugtatásként csak ennyit mondott a nőnek:

• ·         Nem lesz semmi gond. Tudom, hogy vissza fog térni.
• ·         Köszi Bobby – tekintett könnyes szemekkel a nő.
• ·         Menj pihenj le, mielőtt még engem is megsiratsz. Elég hosszú nap volt ez a mai. A problémák hamar megoldódnak.

Stellnek többet sem kellett mondani. Felment a lépcsőn és bement a jobb oldali szobába.

• ·         Ti meg elmeséltek mindent, hogy mi történt Kimmel – szólt újra Bobby.
• ·         Most inkább egyedül maradnék – száguldott el Sam és el is tűnt az egyik szobában.

Dean öccse után nézett és megszólalt:

• ·         Akkor én maradtam.

Dean elmesélte, hogy :

Egy benzinkúton találtunk a Pontiacra üres volt. Átvizsgáltuk a boltot és Stell talált rá Kimre, de ekkor már megszállta egy démon. Sikerült minket átvernie és bepattant a Pontiacba egy egyenesen egy fának száguldott. Ezután meg megölte Kimet.

Bobby figyelmesen végighallgatta Dean mondanivalóját és bólintott. Thomas csak állt és figyelte Bobby reakcióit.

Ekkor Deanben felötlődött:

• ·         Van pia a hűtőben?
• ·         Most komolyan inni akarsz?
• ·         Nem csak nekem. Viszem a segélyt a rászorulóknak.
• ·         Asszem van még valami a nehezebb időkre.

Dean félig belemászott a hűtőbe, kotorászott egy darabig majd egy hatalmas, áhá, hallatszott.

·         Egy jó kis wisky, ó még Jack Daniel’s. Ez kell ide. Nem gond, ha két üveggel viszek?

• ·         Hát nem lesz az sok.
• ·         Nem hiszem, ez segít egy kicsit.
• ·         De vigyázzatok, mert hamar üt.
• ·         Vigyázz a második nevem – mondta Dean és körbetekintett, hogy hol találja a drága Sammyt.

Bobby a tőle nem messze álló Thomasra nézett.

• ·         Gyere Thomas, igyál egy sört és addig elmesélheted, hogyan lettél és mióta vagy vadász.
• ·         Rendben – válaszolta.

Bobby kivett a hűtőből két sört és az egyiket átnyújtotta Thomasnak.

Dean az egyik szobába betekintve vette észre öccsét Sam-et, aki laptopján keresgélte a megoldást. Dean nem akart vele veszekedni, pedig megtehette volna, de átérezte, hogy mit érez. Így hát csak bement hozzá, egy szót sem szólt. Elé helyezte a wiskyt majd angolosan távozott. Sam bátyja után nézett, de addigra már eltűnt. Megnézte az üveget, a kupak lecsavarása után meghúzta. Ez pont jó volt.

Dean Stellhez indult. Benyitott a szobába, ahová a nem régiekben berontott. Stell az ágy túlsó felénél ült a földön. Stellnél épp kiskori képek voltak. Odament hozzá, leült mellé. Lassan kinyitotta Jack-et és kínálta. Stellnek mondani sem kellett. Elvette és meghúzta.

• ·         Na, na, lassacskán. Nekem is hagyj, ha lehet.
• ·         Tudod, hogy a pia nekem nem tesz jót.
• ·         Nem baj, de nem hagyhattam a hűtőben.

Stell szólni akart, de mégsem tette. Értette, hogy csak könnyíteni akar.

Dean is meghúzta az üveget.

• ·         Fúú, nem is ilyen ízre emlékeztem.
• ·         Nem csak rég ittál.
• ·         Meglehet – válaszolta Dean és átnyújtotta az üveget a nőnek.

Csendben egymás mellett ültek és adogatták egymásnak az üveget.  Semmi más nem történt. Nem gondoltak semmire csak nézték az előttük álló üres falat. Közben az ital kezdett fogyni és hatni. Stell ezután Deanre tekintett, aki elmerült a fal csodálatos titkaiban.

Végül Stell belekezdett mondókájába:

• ·         Nem értem – nézett a férfire, aki a szavak hallatán kizökkent a fal bámulásából és a nő arcára nézett.
• ·         Mit? – szólalt meg a férfi.
• ·         Az angyalokat és a démonokat. Mindkét fél arra törekszik, hogy Kim és én nem legyünk boldogok. Mikor az angyalokat hívtuk egy sem jelent meg, hogy segítsen Kim-en – a nő arcán könnycseppek vonultak végig. – Loreley meg velem együtt járta a saját útját.

Dean sajnálkozó tekintetével a nő szemeit fürkészte. Átérezte, amit a nő érzett, hiszen velük is oly sokszor történt meg. Dean szinte már úgy érezte, mint aki megtalálta lelki társát.

Hirtelen olyan volt, mintha szellő suhant végig a szobán. Ezt észre is vették és felpattantak. Dean maga mögé állította Stellát, mert azt hitte, hogy visszatértek az arkangyalok. Egyenesen előttük egy alak jelent meg. Nem látták, hogy pontosan ki az. Miután közelebb lépett akkor látták meg Loreleyt. Stell kilépett a férfi mögül, de Dean kezét elé rakta. hogy ne. Nem nagyon bízott egyikőjük sem az angyalban a történtek óta. De mindketten kíváncsiak voltam, hogy mégis miért jött és mit akar.

• ·         Miért jöttél? – kérdezte Dean az angyalt.
• ·         Stellhez jöttem.  Vele akarok négy szem közt beszélni. – válaszolta.
• Rendben, de Dean is marad – fogta meg Dean kezét Stell.

Dean rápillantott a kezére, a nőre és az angyalra.

Loreley mindkettejüket végigmérte.

Stell rögtön meg is szólalt:

• ·         Miért nem jöttél, mikor szólítottunk? A többi angyal miért nem jött?

Loreley mindkettejük szemébe nézett és lesütötte szemeit:

• ·         Nem tudtam.

Dean és Stell egyszerre összenézett. Nem értették, hogy mi az a kifogás, ami fontosabb Kim életénél.

• ·         Mi az, ami fontosabb Kim életénél? – kérdezte Stell gúnyosan.

Szinte már majdnem nekiment, még szerencse, hogy Dean visszahúzta, pedig legszívesebben engedte volna, de van egy dolog az angyalokkal, ami egyes embereknek fáj és így nem hagyta. Loreley felpillantott Stell hangjára:

• ·         Tudod, fent a mennyben nem valami jól mennek a dolgok, mint hiszitek. Nagy kavarodás van. Az arkangyalok akarnak uralkodni a mennyek felett. Minden angyalra szükség van. Sok angyalt vesztettünk el. – mondta Loreley a vadászoknak, akik figyelemmel kísérték szavait.

A hangulat mégis egyre feszültebbé vált. Szinte lehetetlen volt ez leplezni. Stellben hatott a Jack Daniel’s wisky és nem bírt magával:

• ·         Megígérted, hogy ha szólítalak egyből ott termesz. Egy kerek évig a testemben lakoztál. Persze ezt az évet másra akartam fordítani, mondjuk a családra, de hagyjuk.  Szinte már úgy érzem, hogy az angyalok rosszabbak a démonoknál.
• ·         Megmentettem az életedet. Bocsáss meg, hogy megsajnáltalak és megmentettelek. Sajnálom, hogy a húgod életét nem tudtam.
• ·         Persze és még mi el is hisszük – gúnyolódott Dean, de szempillantás alatt komolyra fogta – Legalább Casst idelent hagyhattad volna.
• ·         Nem lehetett – de ahogy ezek a szavak elhagyták Loreley száját, Stell nem bírta tovább, kikerült Dean kezei közül és egyenesen Loreley felé haladt. Stell ökölbe szorította a kezét és Loreleynek mindkét oldalról betörölt.

 Stell öklei irtóan fájtak, mivel Loreley angyal volt, és aki megüt egy angyalt, az pórul jár. Loreley arca csak oldalra fordult. Visszafordult, mindkettejükre nézett és eltűnt. Stell ezután is az ökleit fájlalta. Iszonyatosan égtek és egyfolytában rázta. Dean a nő mellé lépett:

• ·         Mutasd a kezeidet.

A nő a férfi kezeibe helyezte kezét, de ujjait remegve nyújtotta ki. Bütykei pirosak voltak és néhol vérzett is.

• ·         Elfelejtettem, hogy ha megütök egy angyalt, az csak nekem fáj.
• ·         Nyugi nyugi….velem is előfordult már… vagy nem…- Na, mindegy. Gyere, be kell kötnünk.

Dean kikísérte a nőt a konyhába, ahol épp Thomas és Bobby beszélgettek. Mikor beléptek a konyhába mindketten elhallgattak.

• Bobby tudsz adni kötszert – mosolyodott el Dean.
• Már megint mit csináltatok? – vonta kérdőre az öreg vadász.
• ·         Ööö, semmit, csak megjelent Loreley és Stell bepöccent és adott neki két szép bal és jobb horgot – viccelődött Dean.

Az öreg csak rázta a fejét, átment a nappaliba és hozott kötszert. Átnyújtotta Deannek:

• ·         Lásd el a beteget. Csak ügyesen.

Dean csak bólintott és kifordultak a helységből és egyedüli irányuk az előző szoba volt. Bevezette oda a nőt és leült az ágyra. Dean leguggolt elé és elkezdte tekerni a nő kezére a kötszert.

Stell csak nézte, hogy Dean mit csinál és egy szót sem szólt. Mikor Dean mindkét kezét bekötötte ránézett, de Stell mindvégig csak a padló szépségeiben merengett.

• ·         Ne aggódj, minden rendben lesz. – szólalt meg Dean.

Stell ezekre a szavakra Dean gyönyörű zöld szemeit fürkészte.

• Ideje lefeküdni. Holnap még meg kell mentenünk a világot. – viccelődött Dean.

Azonban látta, hogy Stell egy tapodtat sem mozdul.

• ·         Rosszabb vagy, mint amikor Sammy van berúgva. Visszatérve Sammyre. Nem ártana majd megnéznem. De addig nem megyek, amíg nem alszol – fejezte be Dean.
• ·         Aranyos vagy, de nem hiszem, hogy innen sokáig jutok – mondta Stell és egyenesen Deanre nézett.

Dean a nőre nézett majd átgondolta mit csináljon. Az ágy jobb oldalához ment és felhajtotta a takarót. Stell elé állt, felemelte, elindult az ágy jobb oldala felé és szépen behelyezte az ágyra. Szépen betakarta, mint egy kisgyereket. Ki akart menni a szobából, de Stell szólt:

• Dean, várj. Gyere egy kicsit.

Dean odament az ágyhoz és leült. Dean szólni akart, de Stell Dean szájára tette az ujját és magához húzta az arcát. Megcsókolta. Lassan elengedték egymást. Dean lassan kiment a szobából és a száját megérintette. Stell közben oldalra fordult és elaludt. Dean a  lépcsőn lassan és óvatosan jött le. Ahogy lejött egyből befordult balra az első szobába. Sammy volt bent a szobában. Már nagyban aludt. Néha horkolt is. Dean odament hozzá és szépen betakarta. Elvette tőle az üveget és az asztalra helyezte. Dean épp jött ki Sam szobájából, mikor Bobby közeledett felé.

• ·         Szia Bobby.
• ·         Dean.. Jobb lesz, ha ma este vigyázol Stellre. Valami nem stimmel.
• ·         Rendben Bobby. – nézett nagy kerek szemekkel Dean. – És Thomas?
• ·         Az egyik szobában pihen. Javasolom neked is.

• ·         Okay – fordult vissza Dean és meg sem állt, amíg be nem ért a szobába, ahol Stell aludt.

Dean levette cipőjét, kabátját és óvatosan Stell mellé mászott. Hátára feküdt, Stell felé fordította a fejét. Néhány percig nézte és lassan elaludt.

Másnap reggel még éppen a nap ébredezett, Dean is lassan nyitotta ki szemeit. Körültekintve sehol sem látta Stellát. Végül kikecmergett az ágyból. Gyorsan felkapta cipőjét és kabátját. Nagy ásítások közepette lemászott a lépcsőn, de nem sokáig kellett mennie, beszélgetést hallott. Onnan hallatszódott, ahol Sammy aludt. Közelebb ment, hogy lássa, mi folyik. Kicsit sem furdalta oldalát a kíváncsiság. Stell és Sammy beszélgettek igaz néha egy kicsit hevesen, de a problémát akarták kiköszörülni. Sam olyan volt, mintha mi se történt volna előző este. Túl magabiztos volt. Mintha segített volna rajta az esti Jack. Stell viszont iszonyat másnapos, lehet még volt benne és feszült. Vitatkozásba kezdtek. Dean csak a vitatkozós résznél ért oda, az előzményeket nem hallotta. Bár jobb is. Nem csak Deannek, hanem a többieknek is.

• ·         Figyelj, nem azt mondom, hogy nem hiányzik, hanem hogy megoldást kell találnunk arra, hogyan hozzuk vissza –kezdte Sam – De nem úgy, hogy eladjuk a lelkünket.
• ·         Nem szándékozom én sem azt választani, meg senki sem fogja – válaszolta kicsit hangosabban Stell aztán egy percig csend volt, majd ismét szólt – Tegnap itt járt Loreley.
• ·         És erre mikor szándékoztál mesélni vagy esetleg szólni? – vonta kérdőre Sam.
• ·         Úgy is elmondtam volna, ha tudtál volna várni. – vágta hozzá Stell – Na, szóval. Kérdőre vontuk, hogy mégis miért nem tud senki sem jönni, és hogy ő miért nem volt hajlandó jönni a kérésemre.
• ·         Aha. Legalább megkérdezhetted volna, hogy vissza tudja-e hozni Kim-et.
• ·         Szerinted nem azt akartam volna elérni? –Stell már nagyon feszült volt.

Ahogy a helyzet is közöttük.

·         Hééé. Ne veszekedjetek már – ordított közéjük Dean, de minta meg sem hallották volna.

Tovább folytatódott a vita.

·         Az ökleidet nem az látszik.

·         Ne kezd már. Kicsit bepöccentem Loreleyre. Hiszen ígéretet tett. Te nem ezt tetted volna?

·         Nem fontos. hogy én mit tennék. Nem ugráltathatsz egy angyalt a kívánságod szerint.

·         Lehet. Bárcsak nemet mondtam volna neki, akkor nem lennénk ilyen helyzetben.

Ekkor Dean megunta, hogy veszekszenek, így cselekednie kellett. Felkapta Stellát, mire a nő felsikoltott és Dean meg sem állt, míg fel nem cipelte az emeletre. Ott bevitte a jobbra elhelyezkedő szobába.

• ·         Nem akarok több veszekedést, oké – fejezte be komoly tekintettel a helyzetet.
• ·         Kicsit elvetettem a sulykot, bocsi. Igazából semmi értelem nincs Sammyvel veszekedni. Nem tehet semmiről.

Dean ekkor letette az ágyra és Stell csak a földet bámulta végig.

• ·         Nyissunk ablakot? Sam is tudja, hogy a jólét titka a nyitott ablak. – viccelődött Dean.

A nő csak a fejét rázta, de mindvégig a földet nézte.

• ·         Esetleg hozzak valamit? – kérdezte Dean miközben a nő lesütött szemeit fürkészte.
• ·         Jól esne egy erős kávé meg valami harapni való –nézett a férfira Stell.

Dean már ugrásra kész volt és kiviharzott a szobából. Lement a lépcsőn s egyenest a konyhába igyekezett. Stell kezeibe helyezte arcát és az ég adta világon semmire sem gondolt. Feje és öklei iszonyatosan fájtak. Pár perc múlva Dean rontott be az ajtón. Átnyújtotta a nőnek a kávét és az általa készített szendvicset. Stell hozzá is fogott az evéshez. Dean csak leült mellé és figyelte. Mikor végzett a szendviccsel megitta a kávét. A fejfájása enyhült és jobb kedvre derült. Stell mobilja ekkor megszólalt. Méghozzá Kari Kimmel-től a Black. Stell kivette a zsebéből és a képernyőre pillantott, épp Dina hívta.

• ·         Szia, Dina.
• ·         Szia Stell.
• ·         Miért hívtál?
• ·         Van egy kis gond.

Dean Stell mellett ülve hallgatta, hogy mit beszélnek.

• ·         Pontosan hol is vagytok? Oké. – Stell ekkor egy papírt vett elő és felírta a pontos címet – Máris megyünk.
• ·         Mi van? – Dean szinte még fel sem fogta mi folyik.
• ·         Dina megtalálta Casst, de nem épp a legjobban van – pattant fel Stell – segítségre van szükségük.

Chicago, DallasJý

A napfény beragyogta a várost. Az Impala bekanyarodott abba az utcába, ahol Dina és Cass tartózkodott. Leparkoltak az út szélén és kiszálltak. A járdán megállva körülnéztek.

• ·         Ez az a cím. – mondta Stell.
• ·         Nem nagyon hasonlít olyan helyre, mint amitől tartanunk kellene. – nézett végig a házon Dean.
• ·         Sosem lehet tudni.

Bementek óvatosan. Felfelé vezetett egy lépcsősor. Elővették a fegyvert és óvatosan felmentek a lépcsőn. A lépcsőfordulónál Cass és Dina volt. Cass a földön hevert, neki volt támaszkodva a falnak és sebét fogta. Elég rossz állapotban volt. Dinának szerencsére semmi baja nem történt. Mikor meglátták őket elrakták fegyverüket és Stell odasietett Cashez, hogy megvizsgálja. Stell letérdelt Cass mellé, levette kezét a sebről, hogy szemügyre vegye azt. Dina ekkor elfordult. Dean és Stell ekkor egymásra néztek. Dean csak nagyot nézett – egy vadász, aki irtózik a vértől – gondolta. Azonban Stell nem így gondolta. A megérzése szerint nem az irtózás volt a gond. Még ő sem tudta mi, de köze van az angyalokhoz. Nem ez volt most a lényeg. Mihamarabb ki kellett juttatni Casst az épületből. Dean és Stell nyakukba vették Cass karját és kitámogatták egyenesen az Impaláig. Casst berakták a hátsó ülésre. Dina közben beült az anyós ülésre, de egy szót sem szólt. Dean és Stell még a kocsi mellett álltak és beszélgettek:

• ·         Elhagyatott helyre kell mennünk, hogy össze tudjam Cass sebét varrni. Ha nem segítek rajta, akkor attól tartok, hogy elveszítjük.
• ·         Oké, akkor keresek egy elhagyatott helyet.
• Felszerelés az van nálam. Aggodalomra nincs ok.

Stell beszállt Cass mellé hátulra, Dean pedig a kormány mögé ült. Bobby roncstelepe felé vezető útra kanyarodtak, de nem Bobbyhoz mentek előbb, hanem egy elhagyatott helyre akartak. Fél óra sem telt el, mikor egy jobb oldalra vezető földutat fedeztek fel. Az Impala lassan rákanyarodott. 5 perc múlva egy régi faházat vettek észre, ami el volt bújtatva a fák közé. Dean kiszállt az Impalából, kis idő múlva Stell és utána Dina is. Dean segített Cassnek kiszállni a járműből és támogatta őt. Stell a bejárat felé indult.  Az ajtó nyitva volt. Behajtotta lassan és csendesen. A ház üres és poros volt. Kevés volt rá az esély, hogy összefussanak valakivel. Stell intésére Dean besegítette Casst a házba és lefektette a földre. Stell ezután mellé térdelt és elővette táskáját. Elővette táskájából a kötszert, a tűt és az egyéb eszközöket. Dina inkább kint várt, csak néha nézett be. Az Impalának volt dőlve és nézelődött. Stell gondosan levette Cass kezét a sebről, felhajtotta az inget, hogy össze tudja varrni. Végül összevarrta és bekötötte, hogy ne legyen semmi gond. Mondjuk, hogy ne fertőződjön el. Éppen pakolta össze a cuccait, mikor Cass megfogta a kezét és megszólalt:

• ·         Miért segítesz nekem?
• ·         Mert a barátom vagy és a barátok segítenek egymáson.
• ·         Nem sűrűn találkozom olyan emberekkel, akik ilyen jó szívűek és sötét múltjuk van. Sajnálom a családod.
• ·         Így alakult az élet. Minél több emberrel bánok jól és mentek meg annál jobb a szívemnek.

• ·         Ha sikerül felépülnöm, visszahozom a húgodat. Sajnálom, hogy nem tudtam visszahozni.
• ·         Nem te tehetsz róla. Nincs okod bánkódni. – mondta Stell, majd felsegítette a sérült angyalt.

Elsegítette a kocsiig majd megszólalt:

• Nem gond, ha én vezetek tovább? – kérdezte Stell a mellette álló férfit, aki a kérdés hallatán egy szóval válaszolt a nőnek.
• ·         Persze – mondta Dean és passzolta a kulcsot.

Stell elkapva a kulcsot behuppant a kormány mögé. Dean az anyósülésen helyezkedett el a kocsiban. Dina és Cass hátul ült. Stell a rádió felé nyúlt és egy ismerős zene csendült fel.

 „ Black Ice” ( Ac ~Dc)

Az Impala kerekei csak úgy csikorogtak az aszfalton. A gázpedál lenyomása után viszont végig repesztett az útszakaszon. Egyenesen a Singer roncstelepre tartottak. Dean csak néha nézett a nőre, de azután a kinti tájat böngészte. A zene hallatára lábával dobolni kezdett és feje is ütemesen járt. Stell belemerült az útba és a zenébe, amely tovább hajtotta. A nap csodaszépen megvilágította az Impala körvonalait.

Ez idő alatt történt egy ámulatra méltó dolog nem messze Sioux Falls-tól (Bobby roncstelepétől). A napfény gyönyörűen megvilágította a mezőt, amelyen csak néhány fát lehetett látni. Két fa elég közel helyezkedett el egymáshoz, amelyek alatt egy vörös hajú teremtés ült a pázsiton. Szemei csukva volt, rezzenéstelenül feküdt. A fák úgy fedték a nőt, hogy ne süsse a nap. Senki sem járt arra felé. Így senki sem tett róla tudomást. Szóval mi sem tudjuk ki ő, és mit keres a semmi közepén. A nő arca viszont hasonlított valakire, aki már máshol lógatja a lábát. Végül a nő kinyitotta kék szemeit és a felette lévő faágak felé összpontosított, amelyeken átszűrődött a fény.

 By : Stell

6. Supernatural - Az új vadász és a harc

Megérkezett az új rész. Bocsi a késés miatt, de adminisztrációs problémák akadtak. Két nap alatt gépeltem be az egészet szóval eléggé megszenvedtem vele.

Supernatural
YAz új vadász és a harcY

Gyönyörű nyári hajnal volt. A felkelő nap beragyogta a tájat, s ezzel egy időben Bobby roncstelepét. Minden rendben volt. Se démonok, se angyalok, se más természetfeletti lények nem zavarták meg a roncstelepen élőket. Egy ügy sem akadt, aminek utána járhatnának. Semmi sem történt.

Ahogy felkelt a nap, épp ekkor történt, hogy a bejárati ajtó lassan kinyílt és kisurrant rajta Stell. Az Impala nem messze állt, így hát odasurrant és a kocsi háztetőre telepedett. Kezében hevert apja naplója. Egy darabig csak nézegette a borítóját, de lassan kinyitotta.  A naplóban talált egy rejtett rekeszt. A rekeszben papírköteget talált és pár fényképet. Családi fényképek voltak. Először ezeket nézte meg. Édesanyjuk fiatalkori képe, apjuk és anyjuk esküvői képe, Stell, Kim és rég nem látott bátyjuk, Chris kiskori képe. Miután megnézte a képeket, a papírköteg tartalmára volt kíváncsi. Ez a köteg két papírlapból állt, olyan volt, mintha kitépték volna valahonnan, egy kissé megviselt volt, de nagyon fontosnak tűnt. Gondolta elolvassa, mivel kíváncsi volt tartalmára.

Az első papír így hangzott körülbelül. Csak a lényeget olvasta.

„1979. Szept.2.

Nemrég összeházasodtunk aug. 24-én Carennel. Most már biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz. Tud azokról a dolgokról, amivel foglalkozom. Szeretné, ha abbahagynám, hogy ne essen baja a családunknak. Caren valószínűleg terhes, ezért akarja, hogy abbahagyjam. A családomért bármit feláldoznék, akár még az életemet is. De nem bírnék nélküle élni. Befejeztem a vadászatot, nincs tovább. El költözünk messzire, munkát keresek és normális családot alapítunk.

1980. jan. 29.

Most már biztosra tudjuk, hogy Caren terhes. Ez olyan boldogsággal töltött el. Sikerült házat vennünk, munkát is találtam és minden rendben van Carennel és a babával is. Orvosnál is voltunk megvizsgáltatni és mondta, hogy megfelelően fejlődik. Sosem éreztem még így. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elérkezik a pillanat, mikor apa lehetek.

1980. március 14.

Ma végre megszületett a baba. Az én nevemet örökölte. A karomban tarthattam a legfontosabb dolgot a világon, ami csak történhet egy férfivel. Szinte ez a dolog le sem írható. Olyan érzések kavarognak bennem, hogy egyszerre nevetnék és sírnék. De még sem tudok sem sírni sem nevetni, csak csodálkozom, hogy hogyan adhat Isten ilyen dolgot az embernek.”

Ezek után csak pár bejegyzés volt.

„1984. április 18.

Megszületett a kislányom, Stella. Még egy taggal bővült a család. Megint olyan érzésem van, hogy örömömben sírnék. Chris még csak 4 éves, de annyira örül a húgának, hogy az elmondhatatlan. Olyan mosollyal nézte, miközben aludt, mint egy angyal, aki őrzi az álmokat.

1986. november 4.

Egy újabb kislánnyal áldott meg az ég. Oly tündéri, mint a név is, amelyet neki adtuk, a Kimet. Ma olyan boldognak éreztem magam és persze Caren is. Úgy érzem, hogy most teljes a család és együtt erősebbek vagyunk. „

A lapok alatt észrevett egy neki címzett levelet:

„ Kedves Stella!

Nem is tudom, hol kezdjem. Annyi sok mindent szeretnék, de a lényegre kell, hogy térjek. A családunk amióta csak van Benett család az óta vadászok vagyunk. Lehet, hogy rosszuk érint téged, de el kell fogadnod. S mindaz, ami a naplóban szerepel az létező dolog.

Arra szeretnélek figyelmeztetni, hogy borzalmas dolgok történhetnek a húgoddal. Vigyázz rá. Sajnálom, hogy nem lehetünk veletek, de így kell történnie. Azonban tudnotok kell, hogy mindig is szeretni fogunk benneteket.

Szeretettel Chris Benett”

Stella kissé meghökkenve nézett a papírra mely kezében hevert. Lerakta a combján heverő naplóra és elővette a képeket, amelyet nem rég találta. Sorba rakta a papíron és mosolyogva nézte azokat. Egy kis idő múlva lassan nyílt az ajtó. Dean lépett ki az ajtón olyan halkan, hogy senki sem vette észre. Kivéve Stellát, aki kint ült a nagy csendben. Dean zöld szemeit egyenesen megvilágította a reggeli napsütés és mosolyával köszöntötte a korán kelő Stellát. Lábait gyorsabban szedte az Impalánál ülő nő felé, s mikor odaért karba tett kézzel az Impalának dőlt és csábosan mosolygott a nőre.

Dean rápillantott Stell családi fotóira, amelyek a nő ölében hevertek.

• ·         A szüleid? – mutatott Dean a képre, amelyen az apja és az anyja volt.
• ·         Igen. – mosolyodott el.
• ·         Mikor vesztettétek el.
• ·         Körülbelül hat éves lehettem.

Ezután Dean a fényképek között megpillantotta Stell és Kim kiskori képét, de mellette meglátott egy fiút. Egy darabig tétovázott - körülbelül fél percig sem – végül megkérdezte:

• ·         Ő ki? – mutatott az előbb felfedezett fiúra.
• ·         A bátyám, Chris.
• ·         Bátyád? Nem is tudtam, hogy van bátyád.
• ·         Sok mindent még nem tudsz rólam. Nem nagyon beszélünk, mivel vadászattal foglalkozom. Apánk is ezzel foglalkozott – érintette meg a combjain heverő dolgokat.
• ·         Egyesek nem értik meg, amivel foglalkozunk.
• ·         Hát igen. Ő épp olyan makacs. Ki tudja, mit hoz a jövő.
• ·         És számunkra? – mosolyodott el Dean.

Stell elmosolyodott, az idősebbik Winchester zöld szemeibe tekintett, amely ragyogott, ahogy a nő szemeibe nézett.  Dean közelebb húzódott a nőhöz. Egymás szemeibe néztek. Dean megérintette a nő arcát és megcsókolta ajkait. Mindketten folytatták, bele is lendültek és feledkeztek. A pillanatot Stell mobil csörgése zavarta meg. Stell hirtelen elrántotta arcát és egyből lepattant az Impala motorháztetőjéről apja naplójával együtt. Elővette zsebéből a mobilt és felvette:

• ·         Igen. Itt Stella Benett.
• ·         Szia. Itt Thomas Johnson. Vadász vagyok, mint te.
• ·         Honnan tudod a számom?
• ·         Egy régi is merősöm adta meg.
• ·         Miért hívtál?
• ·         Egy ügyben kellene segítség. Úgy hallottam a Winchesterekkel együtt dolgozol.
• ·         Igen. Hol találkozzunk?
• ·         Majd küldöm a koordinátákat.
• ·         Oké. Viszek magammal egy kis segítséget. Szia
• ·         Szia

 Stell mihelyt lerakta a mobilt Dean felé fordult:

• ·         Akadt egy újabb ügy. Beszélünk a többiekkel, azután indulunk.
• ·         Oké főnök.

Stell az ajtó felé fordult, elindult felé, bement és egyből Bobby termett előtte.

Stell kicsit kapott csak frászt, de az öreg csak elmosolyodott. Dean ekkor Stell mögött volt.

• ·         Szia, Bobby. – mondta Stell - Most kaptam hívást egy ügyről.
• ·         Estére jövünk, csak elintézzük – mondta Dean.
• ·         Rendben, de vigyázzatok magatokra – mondta Bobby.
• ·         Mond meg Sammy-nek és Kimmy-nek, hogy majd jövünk csak nem akartuk őket felverni.

 Bobby csak enyhén bólintott. Stell és Dean kiviharzódtak az ajtón, beszálltak az Impalába és elhajtottak.

Pár óra múlva megérkeztek a megadott koordinátákra. Egy elhagyatott kísértet ház volt, kint a semmiben, távol mindentől. A házat bozótok és fák takarták el. Most az egész terep tele volt rendőrrel, helyszínelőkkel. Az Impalával lehúzódtak a földútra, amely egyenesen a házhoz vezetett. Leparkoltak és kiszálltak a járműből. A ház felé indultak. A ház ajtajánál állt két rendőr. Megmutatták nekik az FBI –os jelvényüket.

• ·         A munkatársuk említette, hogy érkeznek. Kövessenek – mondta az egyik rendőr, aki Thomas Johnson elé vezette őket.

Thomasnak világos haja és kék szeme volt. Civil ruhát viselt. Testhez feszülő sötét polót és farmert viselt.

• ·         Thomas Johnson – szólalt meg mikor a rendőr elment.
• ·         Dean Winhester – fogott vele kezet Dean.
• ·         Az a Dean Winchester? – lepődött.
• ·         Igen, de nem szeretek kérkedni vele. – mosolyodott el Dean.
• ·         Stella Benett – mondta Stell és ő is kezet fogott vele.
• ·         Ki az áldozat? – kérdezte Dean.
• ·         Edward Moris. A barátnője Rose Evans talált rá. Elsőként szellemre gondoltam, de a barátnő kihallgatása után megváltozott a véleményem. Azt állította, hogy a fickó a semmiből jelent meg. Befeketedett a szeme és elvágta a Edward nyakát.
• ·         Démonok. Ó, hogy utálom őket – mondta Dean.
• ·         A pár készített egy videót is, amit sikerült megmenteni. Épp az őrsön ellenőrzik.
• ·         Rendben akkor irány az őrs. – mondta Stell.

Stell és Dean miután kijöttek a házból elindultak az Impala felé.

• ·         Waow. Egy Impalád van. – vágott közbe Thomas.
• ·         Tudod, a jobbaknak ilyen van – nevette el magát Dean – mutasd az utat.

Stell és Dean az Impalába szállt be. Thomas beszállt a Mercedes terepjárójába és mutatta az utat az őrsre. Az őrsön várniuk kellett, mivel a videokamera megsérült és a videó anyagát helyre kellett állítani. Addig leültek kávézni. Majd csak egy óra múlva lett készen az anyag. Neki is ültek nézni. A lényegére tekertek. Egy démonra lettek figyelmesek. Stellnek valahonnan ismerős volt. Azonban ezt Dean előtt nem tudta titkolni.

• ·         Ismerős? – kérdezte Dean.
• ·         Mintha már láttam volna, régen – mondta Stell döbbenten.

Ekkor egy rendőr nyitott be a helységbe:

• ·         Uram, Rose Evanst holtan találták az otthonában.

Mind a hárman összenéztek. Stell érezte, hogy ez az ügy közel áll hozzájuk, Kimhez, a családjukhoz, a szüleikhez.

• ·         Kösz, Rob. Akkor indulunk is a helyszínre – nézett körbe Thomas.

Megindultak az ajtó felé. Kinyitották az ajtót majd Stellát előre engedve kiléptek azon.

• ·         Nem gond, ha elmegyek egy kávéért? – fordult meg hírtelen Stell.
• ·         Menj nyugodtan – mondta Dean.

Thomas bólintott. Ahogy a nő hátat fordított, el is indult a nem messze lévő büféhez. A fiúk egyszerre a nő után néztek. Stell azonban gondolta, hogy nézik és hátrafordult. Erre a két férfi úgy tett, mint aki semmiről sem tud. Stell vett egy kávét azután visszasétált a fiúkhoz.

• ·         Mehetünk – mondta Stell és elindult kifelé.

Beszálltak a kocsiba és meg sem álltak, míg ki nem érkeztek a helyszínre. Rose Evans háza előtt állt meg az Impala. Dübörgő zene hallatszódott ki a kocsi ablakán. Két alak szállt ki belőle. Egy nő, aki napszemüveget viselt és egy komoly férfi. Az előtte lévő Merciből egy mosollyal teli alak szállt ki. Besétáltak a helyszínre és szemügyre vették a holttestet. A holttest hason feküdt. Körülötte nagy sávban volt kiömölve a vér. A késtartóból hiányzott egy kés, amelyet a nő mellett találtak meg. A nő nyaka ki volt törve, oly brutális módon és olyan erővel, amelyet egy ember nem tudott volna végrehajtani.

• ·         A szomszédok lettek figyelmesek a zajra és hívták a rendőrséget. Az egyik szomszéd valami fekete füstöt is látott, azt hitte tűz van és hívta a tűzoltókat. – mondta Thomas.

Dean leguggolt a holttest mellé. El kezdte nézni, de nem bírta ki, hogy megszólaljon:

• ·         Jól megszívtad.
• ·         Dean!! – szólt rá Stell.
• ·         Mi van?
• ·         Nem illik egy hallottnak ilyet mondani.
• ·         De most, na.

Stell elkezdte mindkét irányba mozgatni a fejét és forgatta szemeit.

• Nézzünk ki az elhagyatott házhoz – említette Stell – hátha fény derül valamire.

Bobby roncstelepe – reggel 10 óra után

Fent az emeleten a két jó madár még mindig aludt. Sam félmeztelen feküdt a hátán, Kim meg hozzá bújva aludt. Olyan édesen aludtak, hogy Bobbynak nem volt szíve felébreszteni. Úgy 10 óra körül lehetett, mikor Sam kinyitotta zöld szemeit és a mellette lévő nőre lett figyelmes. Gyengéden végig simította az arcát, amelyre felébredt. Kim felpillantott Samre, de nem volt kedve felkelni. A férfi testéhez szorította magát. Sam ekkor átfordult a nőn és felülre kerekedett. A nő combján végig húzta a kezét. Sam Kim kék szemeibe tekintett. Ajkuk összeértével elkezdődött a csókcsata. Összegyűrték a lepedőt, vagyis szeretkezésbe kezdtek. Egyre vadabbak lettek. Kim tenyerébe helyezte a férfi arcát és megérintette ajkait. Sam végig csókolta a nő hasát egészen addig, amíg át nem haladt a dombok között és ezután betámadta a nyakát. Végül eljutott az ajkaihoz. Szeretkezés közepette a férfi magához ölelte a nőt és folytatódott a csókcsata. Nem sokkal később Kim hiányos öltözékben feküdt az ágyon, amíg Sam felkapott egy nadrágot. Mikor Sam nem figyelt Kim ellopta az ingjét és felvette.

• ·         Hol az ingem?
• ·         Jó helyen. – mosolyodott el.

Sam a nőre pillantva felfedezte a kis szarkát és elmosolyodott.

• ·         Adod vissza – nevette el magát Sam.
• ·         Ez most már az enyém, hihi.

Sam elmosolyodva rázta a fejét és táskájából elővett egy másik inget.

• ·         Megyek, körülnézek, lehet, elmegyek boltba is.
• ·         Okés, hozz egy Red Bullt is.
• ·         Rendben – mondta Sam, de nem bírta ki, hogy ne adjon a nőnek egy csókot.

Sam kiment a szobából és a többieket kereste. Sehol senki. Ezután kiment, hátha hátul megtalálja Bobbyt. Így is lett. Bobby épp egy kocsit szerelt.

• ·         Jó reggelt Sammy – mosolyodott el az öreg.
• ·         Szia Bobby. Dean és Stell?
• ·         Elmentek egy ügyet intézni. Azt mondták estére jönnek.
• ·         Értem. Kösz, hogy szóltál. Elmegyek boltba. Kell valami?
• ·         Tudtommal nem.

Miközben Sam kint beszélgetett Bobbyval és elment boltba, eközben Kim még a szobában feküdt az ágyon és magához ölelte Charlet a plüss pingvinjét. Nem volt semmi ereje sem kedve felkelni. A hátára feküdt és a plafont nézte. Sokkal érdekesebb volt még az is. Ezután bedugta a headset-ét a fülébe és egy ismerős dal szólalt meg:

„Walking on sunshine, ooooh”

Kim táncra perdült. Végig táncolta a szobát. Közben táncolva felöltözött. Felvett egy rövidnadrágot és Sammy ingjét. A nő végig szagolta az inget, amely AXE illatú volt. Táncolva ment ki a fürdőszobába. Azután a konyhába vezetett a tánc, ahol kávét ivott. Ahogy táncolt megjelent mögötte egy alak. Kim csak akkor vette észre, amikor tánc közben megfordult. A nő meg is ijedt mikor Sam mosolyát.

A nő kissé meglepődött. Sam csak mosolygott.

• ·         Sam! Szívbajt hoztad rám.
• ·         Nem állt szándékomban. Bocsi. Meghoztam neked a Red Bullt – nyújtotta át.
• ·         Köszi. Stell?
• ·         Deannek ment ügyet intézni még reggel. Azt mondta Bobby estére jönnek.
• ·         Rendben. Kimegyek Bobbyhoz hátha tudok segíteni – mondta Kim és kiment az ajtón és meg sem állt, amíg Bobbyhoz nem ért.

Az elhagyatott háznál

Dean, Stell és Thomas kilátogatott az elhagyatott házhoz. Éppen, hogy a kocsijukból szálltak ki Stellnek rossz előérzete támadt. De nem mondta senkinek. Lassan besétáltak a házba. Körbenéztek. Körbejárták az egész házat, de semmi nyomra nem bukkantak. Úgy tűnt az ügynek itt van vége.

• ·         Lehet már leléptek – mondta Thomas.
• ·         Nem hiszem – kezdte Stell - Csak úgy itt hagytak volna mindent. Semmi céljuk nem lett volna. Ezért öltek meg két embert?
• ·         Ez tényleg fura – nézett mindkettejükre Dean – Leléptek, mint patkány a rezsóról.

Magukban azonban be kellett vallaniuk, hogy valami mégsem volt rendben.

Thomas kilépett az ajtón. Hamarosan Dean is. De Stell nem tudta hova tenni ezt a dolgot. A démonra gondolt a felvételen. Biztosra ment, hogy ő az a démon, aki kiskorában megölte a szüleit. Az ajtó előtt állt. Dean pont rá nézett. Stell suhanást hallott. Megfordult, de ekkor becsapódott az ajtó. Dean rögtön az ajtóhoz futott. Próbálta minden áron kinyitni. Dörömbölt, de az ajtó végig zárva maradt.  Thomas próbált segíteni, de ketten sem tudták kinyitni.

Stell odabent egy démonnal találta magát szembe. De nem az a démon volt, aki a felvételen szerepel.

• ·         Bocsi, hogy megzavarlak, de tudnod kell, hogy mire készülnek.
• ·         Ki vagy te és mi folyik itt?
• ·         A nevem nem fontos. Az a fontos, hogy a húgod közelébe akar férkőzni az a démon, aki a szüleiddel is végzett.
• ·         De miért pont Kim?
• ·         Erre sajnos nem mondhatok semmit. Viszont most mennem kell, mielőtt még bajba sodornálak vagy megtalálnának.

A démon hírtelen eltűnt. Dean szó szerint betörte az ajtót. Odarohant Stellhez és magához ölelte.

·         Minden rendben? – kérdezte kissé megrémülve Dean.

• ·         Nem. Kimet akarják a démonok – mondta Stell ijedten.
• ·         Minden rendben lesz – szorította magához a nőt és nyugtatta – felhívom Sammyt majd vigyázz rá.

Ezután Bobby roncstelepére tartottak.

Ismét Bobbynál.

Kim kiválóan segített Bobbynak.  Kim nem sokára olajjal össze is kente magát, így bement átöltözni. Felszaladt a lépcsőn, bement egyenesen a fürdőszobába. Lemosta nagy nehezen az olajat. Ment volna be a szobába, mikor meghallotta, hogy Sam telefonál.

• ·         Szóval… azt akarod mondani, hogy azért csalt el titeket a démon, hogy megszerezze Kimet?! Dean… itt van biztonságban … ha megvédjük … bármi áron.

Amint ezt meghallotta bement a szobába, összepakolt táskájába, átöltözött és írt egy levelet, Halkan kinyitotta a szoba ajtaját, lesurrant a lépcsőn és ki a Pontiac-ig. Beszállt és halkan elhajtott. Viszont épp ebben az időben indította Bobby a kocsit, amit szereltek.

Hamarosan meg is érkezett az Impala és a Merci a roncstelepre. Bobby is észrevette őket és Dean elé lépett. Az Impalából kiviharzott Stell és berohant az ajtón. Ahogy bement Samet kérdezte, aki a nappaliban volt.:

• ·         Kim?

Sam az emelet felé mutatott. Stell felrohant az emeletre, berontott a szobába. Kim nem volt sehol. Észrevette a levelet.

Eközben Dean elmesélt mindent Bobbynak. Thomas bemutatkozott Bobbynak:

• ·         Thomas Johnson.
• ·         Bobby Singer
• ·         Hallottam már önről. Jó vadász.
• ·         Nyugodtan tegezhetsz fiam. Semmi probléma.

Stell idegesen lerontotta lépcsőn és egyenesen a fiúkhoz rohant.

• Most én fogom megölni Kimet. Mekkora egy idióta. – más nem jött ki a száján tele volt dühvel.

Sam és Dean körbevette a nőt. Stell csak átnyújtotta Samnek a levelet. Sam felolvasta a levelet:

„Drága Stell!

Igen tudom. Egy idióta vagyok, amiért leléptem. De nem tehettem mást. Ha ott vagyok veletek, ti is veszélyben vagytok. És jól tudod, hogy mennyire fontosak vagytok nekem. Elátkozott vagyok, de ti nem lesztek ennek az áldozatai.

Mond meg Deannek, hogy ne haragudjon, hogy a múltkor lenyúltam Babyt…

Bobbynak és Samnek pedig, hogy szeretem.

Legyetek jók és vigyázzatok magatokra.

U.i.: Ha nem így lesz és meg akartok keresni, SZÉTRUGOM A SEGGETEKET!

Puszi Kimmy”

Stell csak guggolva tudta végig hallgatni.

• ·         Nyugalom Stell, utána megyünk és nem lesz semmi gond. – állította fel Dean a nőt.

Stell, Dean, Sam és Thomas beszálltak az Impalába és a guminyom irányába mentek, amelyet a Pontiac hagyott. Egy benzinkútnál kiszúrták a Pontiac-ot. Kiszálltak és átvizsgálták a járművet, de semmi és senki sem volt ott. A benzinkút üres és a benzinkutas hallott volt. Ahogy Dean nézegetett körbe csak annyit vett észre, hogy repül felé egy ököl, amely szemen találta.  Stell a lehető leggyorsabban mellette termett.

• ·         Kim? – nézett kérdően az előtte álló nőre Stell.
• ·         Bocsi Dean, de …. – Stell nem hagyta, hogy befejezze.
• ·         Nem Kim – állította fel Deant Stell.
• ·         Honnan tudod, hogy nem ő vagyok? – jelentek meg a fekete szemek.
• ·         1. Deantől sosem kérne bocsánatot. 2. Megérzem én azt, mikor önmaga, mikor nem. Szóval … vagy kiszállsz belőle vagy választod a B variációt?

A démon elnevette magát.

• ·         Valaki másnak szüksége van rá. Szóval bocs, de nem.
• ·         Akkor jön a B terv - mondta Dean.
• ·         Ó, most nagyon megijedtem – mosolyodott el a Kimben rejlő démon.
• ·         20 másodpercet kapsz – nézett az órájára Dean.
• ·         Ó, de cuki. A Winchesterek és a Benettek összefognak. Pedig el kell mondjak valamit, Stell. Nélküled is jobb volt Kim élete. Amíg hallottnak vagy eltűntnek hittek minden happy volt. De mikor visszatértél mindent elbasztál. Te rád hárult a figyelem. Stell így, Stell úgy. Kimnek kezdett elege lenni.
• ·         Mondja egy démon, aki embereket száll meg és teszi tönkre az életüket – mondta Dean flegmán.

• ·         Ez nem volt vicces. De Stell emlékszel, kiskorotokra. Jobb életet kaptál a húgodnál. Kellett neked belerángatnod ebbe. Hagytad volna a francba.
• ·         Nem tudod, min mentek keresztül és te nem vagy Kim – mondta Stell.
• ·         Sok mindent tudok rólatok, hisz én öltem meg a szüleiteket – mosolyodott el a démon.

Dean Stell könnyes szemeibe nézett és megfogta a kezét, mire Stell Dean zöld szemébe nézett.

• ·         Sam most – mondta Dean.

Sam ekkor megjelent a megszállt Kim mögött és a démonűzés szövegét mondta. Erre a démon kiugrott a tőle balra lévő ablakon és egyenesen a Pontiac felé futott. Beszállt és kerék csikorgatva elhajtott.

Mind a négyen beugrottak az Impalába és utána iramodtak. A Kimben rejlő dámon tövig nyomta a gázt. Kim odabent küzdeni akart.  Vissza akarta szerezni az irányítást.

• ·         Nem hagyom – mondta a démon.

Végül Kimnek sikerült elrántania a kormányt és egy fának csapódtak. Sikerült átvennie Kimnek a hatalmat és elővette a démonkést. Most fordítva állt a dolog. A démon vissza akarta szerezni a test felett a hatalmat. Kim kimászott nagy nehezen a kocsiból. A szülei gyilkosa volt a saját testében. Úgy olvasta ki a démon gondolataiból, ha nem Kimet ragadja el, akkor Stellát visszi magával. Így úgy döntött, hogy bosszú áll a szüleiért is és feláldozza magát nővéréért. Szóval meg kellett tennie. Megfogta a démonölő kést és magába szúrta, amelytől a démon eltávozott. Kim a földre rogyott.

Ekkor megérkezett az Impala. Sam odafutott a nőhöz, kezébe vette és sírni kezdett. Stell húga előtt rogyott össze és sírva fakadt.

• ·         Nem úgy gondoltam – mondta Kim.
• ·         Tudom, nem te voltál az – mondta egyre csak hulló könnycseppek között Stell.
• ·         Cas, Cas, CAS – ordibálta Dean.
• ·         Loreley az Istenért is most szükség lenne rá.

 Azonban senki sem jött. Pedig minden angyalt, akit ismertek megkértek rá.

Sam zokogott Kimet átölelve. Még Dean arcán is legurultak a könnycseppek. Mindannyian sírtak. Sam úgy szorította a nőt:

• Ne hagyj el – mondta Sam zokogva.

De nem volt mit tenni. Egy angyal sem jelent meg. Még Cass sem.

Megígérted Loreley és nem jelensz meg – ordította Stell.

Thomas mindhármuk könnycseppjeit meglátva, ő is elejtett egy párat.

Végül az éjszaka sötétjében Kim eltávozott. Szeme üres maradt. Lelke eltávozott testéből. De nem tudni vajon melyik oldalra. Sosem tudjuk, mink van, amíg el nem veszítjük. Erre ők is rájöttek. Még Dean is, aki elég sokszor veszett össze Kimmel. Az a nagy kérdés, hogy mi lesz Kim nélkül Sammel, Stellel és a többiekkel.

Stell és Dean kapcsolata vajon javul, vagy nem lesz köztük semmi?

Mi lesz az új vadásszal Thomassal?

Vajon miért nem jelent meg egy angyal sem?

Sajnos ez a történet csak eddig tartott. A következő fejezetből minden kiderül.

By: Stell