7. Supernatural - Búbánat- melanconia

Mivel egy ideje nem volt bejegyzés, így kaptok még egy fejezetet. Sikeres olvasást.

Supernatural

Búbánat – Melanconia

Esteledett. Lassan csak néhány fénysugár látszódott a napból. De a nap mégis úgy ment le, mintha a valami elveszett. Így is történt viszont. A vadászok életében bekövetkezik, hogy egyszer meghal, vagy éppenséggel elveszít egy jó barátot, vagy ami a legrosszabb egy testvért. A Benett családnál és a Winchestereknél is így történt. Azonban semmi módja sem volt, hogy visszahozzák. Csak ott álltak lassan a sötétben és csak bámultak a nagy semmibe. Míg a Benett család egyik tagja, Kim holtan hevert a fiatalabbig Winchester karjaiban.

• ·         El kell őt temetnünk – fakadt ki fájó könnyekkel Stell.

Dean a nő zöldes-barna könnyes szemeibe majd Sam-re tekintett.

• ·         Majd én – csak ennyit bökött ki a száján Sam.
• ·         Csináljam én Sammy – tekintett sajnálkozva öccsére Dean.

Sam nem szólt semmit. Indult az Impala csomagtartójához, ahonnan elővette az ásót. Nyomban hozzá is látott. A sír kiásása nem volt valami nehézkes meló. Azonban ezután jött csak a neheze, a temetés. Minden egyes lapátnál Sam arcán végighullott egy könnycsepp és azok egyenesen a földre hullottak. Végül megjelölték a sírt, hogy bármikor visszajöhessenek. Dean ekkor magához ölelte a nőt, aki mellette állt. Az ég is dörögni kezdett és eleredt az eső. Senkinek sem volt sem kedve sem ereje otthagyni őt, de Dean megszólalt:

• ·         Mennyünk a francba. Tüdőgyulladást fogunk kapni.

Mindenki elindult az Impala irányába Sam-et kivéve. Még egy darabig ott maradt, majd bátyja újra szólt:

• ·         Sam. vonszold ide a segged.

Sam fel sem vette. Csak követte az utasítást. Beszállt a kocsiba és ennyi. Dean beszállt az Impalába végigmért mindenkit, majd teljes gázzal elhajtott. Meg sem állt, amíg el nem ért Bobby Roncstelepéig. A kocsiban síri csend honolt. Senki sem szólalt meg egész úton. Bár ilyenkor ki az, aki megszólal. Túl nagy volt a gyász. Főleg Sam és Stell szemében. Elvesztették a legnagyobb kincset, amelyet az emberek csak könyvekben találnak. Dean tekintete Samre terelődött, kinek arca dühös és szomorú volt egyben. Megértette öccsét, hiszen elvesztette a szerelmét és lelki társát. Kizökkent ezután a gondolatokból és egy darabig csak az útba merült. Egy kis idő múlva a visszapillantó tükörbe nézett, ahol Stell könnyes arcát pillantotta meg.  Arcáról a könnycseppek úgy záporoztak, mint a kint zuhogó eső. A nő mindvég az ablakon lehulló vízcseppeket nézte szinte már ámulattal. Thomas Stell mellett ült csak épp az ülés másik szélén. Thomas néha rápillantott a nőre, de egy szót sem szólt. Ebben a helyzetben senki sem szólt. Minek?

Hamarosan meg is érkeztek Bobby roncstelepére, ahol már Bobby várta őket. Bizonyára tudott az eseményekről, de azt nem tudta, hogy egyel kevesebben vannak. Az Impalából kiszállva Bobby arcán látszódott, hogy észrevette, hogy Kim nem tért vissza.

Stell átölelte az öreg vadászt, akinek a szeme bekönnyesedett. Nyugtatásként csak ennyit mondott a nőnek:

• ·         Nem lesz semmi gond. Tudom, hogy vissza fog térni.
• ·         Köszi Bobby – tekintett könnyes szemekkel a nő.
• ·         Menj pihenj le, mielőtt még engem is megsiratsz. Elég hosszú nap volt ez a mai. A problémák hamar megoldódnak.

Stellnek többet sem kellett mondani. Felment a lépcsőn és bement a jobb oldali szobába.

• ·         Ti meg elmeséltek mindent, hogy mi történt Kimmel – szólt újra Bobby.
• ·         Most inkább egyedül maradnék – száguldott el Sam és el is tűnt az egyik szobában.

Dean öccse után nézett és megszólalt:

• ·         Akkor én maradtam.

Dean elmesélte, hogy :

Egy benzinkúton találtunk a Pontiacra üres volt. Átvizsgáltuk a boltot és Stell talált rá Kimre, de ekkor már megszállta egy démon. Sikerült minket átvernie és bepattant a Pontiacba egy egyenesen egy fának száguldott. Ezután meg megölte Kimet.

Bobby figyelmesen végighallgatta Dean mondanivalóját és bólintott. Thomas csak állt és figyelte Bobby reakcióit.

Ekkor Deanben felötlődött:

• ·         Van pia a hűtőben?
• ·         Most komolyan inni akarsz?
• ·         Nem csak nekem. Viszem a segélyt a rászorulóknak.
• ·         Asszem van még valami a nehezebb időkre.

Dean félig belemászott a hűtőbe, kotorászott egy darabig majd egy hatalmas, áhá, hallatszott.

·         Egy jó kis wisky, ó még Jack Daniel’s. Ez kell ide. Nem gond, ha két üveggel viszek?

• ·         Hát nem lesz az sok.
• ·         Nem hiszem, ez segít egy kicsit.
• ·         De vigyázzatok, mert hamar üt.
• ·         Vigyázz a második nevem – mondta Dean és körbetekintett, hogy hol találja a drága Sammyt.

Bobby a tőle nem messze álló Thomasra nézett.

• ·         Gyere Thomas, igyál egy sört és addig elmesélheted, hogyan lettél és mióta vagy vadász.
• ·         Rendben – válaszolta.

Bobby kivett a hűtőből két sört és az egyiket átnyújtotta Thomasnak.

Dean az egyik szobába betekintve vette észre öccsét Sam-et, aki laptopján keresgélte a megoldást. Dean nem akart vele veszekedni, pedig megtehette volna, de átérezte, hogy mit érez. Így hát csak bement hozzá, egy szót sem szólt. Elé helyezte a wiskyt majd angolosan távozott. Sam bátyja után nézett, de addigra már eltűnt. Megnézte az üveget, a kupak lecsavarása után meghúzta. Ez pont jó volt.

Dean Stellhez indult. Benyitott a szobába, ahová a nem régiekben berontott. Stell az ágy túlsó felénél ült a földön. Stellnél épp kiskori képek voltak. Odament hozzá, leült mellé. Lassan kinyitotta Jack-et és kínálta. Stellnek mondani sem kellett. Elvette és meghúzta.

• ·         Na, na, lassacskán. Nekem is hagyj, ha lehet.
• ·         Tudod, hogy a pia nekem nem tesz jót.
• ·         Nem baj, de nem hagyhattam a hűtőben.

Stell szólni akart, de mégsem tette. Értette, hogy csak könnyíteni akar.

Dean is meghúzta az üveget.

• ·         Fúú, nem is ilyen ízre emlékeztem.
• ·         Nem csak rég ittál.
• ·         Meglehet – válaszolta Dean és átnyújtotta az üveget a nőnek.

Csendben egymás mellett ültek és adogatták egymásnak az üveget.  Semmi más nem történt. Nem gondoltak semmire csak nézték az előttük álló üres falat. Közben az ital kezdett fogyni és hatni. Stell ezután Deanre tekintett, aki elmerült a fal csodálatos titkaiban.

Végül Stell belekezdett mondókájába:

• ·         Nem értem – nézett a férfire, aki a szavak hallatán kizökkent a fal bámulásából és a nő arcára nézett.
• ·         Mit? – szólalt meg a férfi.
• ·         Az angyalokat és a démonokat. Mindkét fél arra törekszik, hogy Kim és én nem legyünk boldogok. Mikor az angyalokat hívtuk egy sem jelent meg, hogy segítsen Kim-en – a nő arcán könnycseppek vonultak végig. – Loreley meg velem együtt járta a saját útját.

Dean sajnálkozó tekintetével a nő szemeit fürkészte. Átérezte, amit a nő érzett, hiszen velük is oly sokszor történt meg. Dean szinte már úgy érezte, mint aki megtalálta lelki társát.

Hirtelen olyan volt, mintha szellő suhant végig a szobán. Ezt észre is vették és felpattantak. Dean maga mögé állította Stellát, mert azt hitte, hogy visszatértek az arkangyalok. Egyenesen előttük egy alak jelent meg. Nem látták, hogy pontosan ki az. Miután közelebb lépett akkor látták meg Loreleyt. Stell kilépett a férfi mögül, de Dean kezét elé rakta. hogy ne. Nem nagyon bízott egyikőjük sem az angyalban a történtek óta. De mindketten kíváncsiak voltam, hogy mégis miért jött és mit akar.

• ·         Miért jöttél? – kérdezte Dean az angyalt.
• ·         Stellhez jöttem.  Vele akarok négy szem közt beszélni. – válaszolta.
• Rendben, de Dean is marad – fogta meg Dean kezét Stell.

Dean rápillantott a kezére, a nőre és az angyalra.

Loreley mindkettejüket végigmérte.

Stell rögtön meg is szólalt:

• ·         Miért nem jöttél, mikor szólítottunk? A többi angyal miért nem jött?

Loreley mindkettejük szemébe nézett és lesütötte szemeit:

• ·         Nem tudtam.

Dean és Stell egyszerre összenézett. Nem értették, hogy mi az a kifogás, ami fontosabb Kim életénél.

• ·         Mi az, ami fontosabb Kim életénél? – kérdezte Stell gúnyosan.

Szinte már majdnem nekiment, még szerencse, hogy Dean visszahúzta, pedig legszívesebben engedte volna, de van egy dolog az angyalokkal, ami egyes embereknek fáj és így nem hagyta. Loreley felpillantott Stell hangjára:

• ·         Tudod, fent a mennyben nem valami jól mennek a dolgok, mint hiszitek. Nagy kavarodás van. Az arkangyalok akarnak uralkodni a mennyek felett. Minden angyalra szükség van. Sok angyalt vesztettünk el. – mondta Loreley a vadászoknak, akik figyelemmel kísérték szavait.

A hangulat mégis egyre feszültebbé vált. Szinte lehetetlen volt ez leplezni. Stellben hatott a Jack Daniel’s wisky és nem bírt magával:

• ·         Megígérted, hogy ha szólítalak egyből ott termesz. Egy kerek évig a testemben lakoztál. Persze ezt az évet másra akartam fordítani, mondjuk a családra, de hagyjuk.  Szinte már úgy érzem, hogy az angyalok rosszabbak a démonoknál.
• ·         Megmentettem az életedet. Bocsáss meg, hogy megsajnáltalak és megmentettelek. Sajnálom, hogy a húgod életét nem tudtam.
• ·         Persze és még mi el is hisszük – gúnyolódott Dean, de szempillantás alatt komolyra fogta – Legalább Casst idelent hagyhattad volna.
• ·         Nem lehetett – de ahogy ezek a szavak elhagyták Loreley száját, Stell nem bírta tovább, kikerült Dean kezei közül és egyenesen Loreley felé haladt. Stell ökölbe szorította a kezét és Loreleynek mindkét oldalról betörölt.

 Stell öklei irtóan fájtak, mivel Loreley angyal volt, és aki megüt egy angyalt, az pórul jár. Loreley arca csak oldalra fordult. Visszafordult, mindkettejükre nézett és eltűnt. Stell ezután is az ökleit fájlalta. Iszonyatosan égtek és egyfolytában rázta. Dean a nő mellé lépett:

• ·         Mutasd a kezeidet.

A nő a férfi kezeibe helyezte kezét, de ujjait remegve nyújtotta ki. Bütykei pirosak voltak és néhol vérzett is.

• ·         Elfelejtettem, hogy ha megütök egy angyalt, az csak nekem fáj.
• ·         Nyugi nyugi….velem is előfordult már… vagy nem…- Na, mindegy. Gyere, be kell kötnünk.

Dean kikísérte a nőt a konyhába, ahol épp Thomas és Bobby beszélgettek. Mikor beléptek a konyhába mindketten elhallgattak.

• Bobby tudsz adni kötszert – mosolyodott el Dean.
• Már megint mit csináltatok? – vonta kérdőre az öreg vadász.
• ·         Ööö, semmit, csak megjelent Loreley és Stell bepöccent és adott neki két szép bal és jobb horgot – viccelődött Dean.

Az öreg csak rázta a fejét, átment a nappaliba és hozott kötszert. Átnyújtotta Deannek:

• ·         Lásd el a beteget. Csak ügyesen.

Dean csak bólintott és kifordultak a helységből és egyedüli irányuk az előző szoba volt. Bevezette oda a nőt és leült az ágyra. Dean leguggolt elé és elkezdte tekerni a nő kezére a kötszert.

Stell csak nézte, hogy Dean mit csinál és egy szót sem szólt. Mikor Dean mindkét kezét bekötötte ránézett, de Stell mindvégig csak a padló szépségeiben merengett.

• ·         Ne aggódj, minden rendben lesz. – szólalt meg Dean.

Stell ezekre a szavakra Dean gyönyörű zöld szemeit fürkészte.

• Ideje lefeküdni. Holnap még meg kell mentenünk a világot. – viccelődött Dean.

Azonban látta, hogy Stell egy tapodtat sem mozdul.

• ·         Rosszabb vagy, mint amikor Sammy van berúgva. Visszatérve Sammyre. Nem ártana majd megnéznem. De addig nem megyek, amíg nem alszol – fejezte be Dean.
• ·         Aranyos vagy, de nem hiszem, hogy innen sokáig jutok – mondta Stell és egyenesen Deanre nézett.

Dean a nőre nézett majd átgondolta mit csináljon. Az ágy jobb oldalához ment és felhajtotta a takarót. Stell elé állt, felemelte, elindult az ágy jobb oldala felé és szépen behelyezte az ágyra. Szépen betakarta, mint egy kisgyereket. Ki akart menni a szobából, de Stell szólt:

• Dean, várj. Gyere egy kicsit.

Dean odament az ágyhoz és leült. Dean szólni akart, de Stell Dean szájára tette az ujját és magához húzta az arcát. Megcsókolta. Lassan elengedték egymást. Dean lassan kiment a szobából és a száját megérintette. Stell közben oldalra fordult és elaludt. Dean a  lépcsőn lassan és óvatosan jött le. Ahogy lejött egyből befordult balra az első szobába. Sammy volt bent a szobában. Már nagyban aludt. Néha horkolt is. Dean odament hozzá és szépen betakarta. Elvette tőle az üveget és az asztalra helyezte. Dean épp jött ki Sam szobájából, mikor Bobby közeledett felé.

• ·         Szia Bobby.
• ·         Dean.. Jobb lesz, ha ma este vigyázol Stellre. Valami nem stimmel.
• ·         Rendben Bobby. – nézett nagy kerek szemekkel Dean. – És Thomas?
• ·         Az egyik szobában pihen. Javasolom neked is.

• ·         Okay – fordult vissza Dean és meg sem állt, amíg be nem ért a szobába, ahol Stell aludt.

Dean levette cipőjét, kabátját és óvatosan Stell mellé mászott. Hátára feküdt, Stell felé fordította a fejét. Néhány percig nézte és lassan elaludt.

Másnap reggel még éppen a nap ébredezett, Dean is lassan nyitotta ki szemeit. Körültekintve sehol sem látta Stellát. Végül kikecmergett az ágyból. Gyorsan felkapta cipőjét és kabátját. Nagy ásítások közepette lemászott a lépcsőn, de nem sokáig kellett mennie, beszélgetést hallott. Onnan hallatszódott, ahol Sammy aludt. Közelebb ment, hogy lássa, mi folyik. Kicsit sem furdalta oldalát a kíváncsiság. Stell és Sammy beszélgettek igaz néha egy kicsit hevesen, de a problémát akarták kiköszörülni. Sam olyan volt, mintha mi se történt volna előző este. Túl magabiztos volt. Mintha segített volna rajta az esti Jack. Stell viszont iszonyat másnapos, lehet még volt benne és feszült. Vitatkozásba kezdtek. Dean csak a vitatkozós résznél ért oda, az előzményeket nem hallotta. Bár jobb is. Nem csak Deannek, hanem a többieknek is.

• ·         Figyelj, nem azt mondom, hogy nem hiányzik, hanem hogy megoldást kell találnunk arra, hogyan hozzuk vissza –kezdte Sam – De nem úgy, hogy eladjuk a lelkünket.
• ·         Nem szándékozom én sem azt választani, meg senki sem fogja – válaszolta kicsit hangosabban Stell aztán egy percig csend volt, majd ismét szólt – Tegnap itt járt Loreley.
• ·         És erre mikor szándékoztál mesélni vagy esetleg szólni? – vonta kérdőre Sam.
• ·         Úgy is elmondtam volna, ha tudtál volna várni. – vágta hozzá Stell – Na, szóval. Kérdőre vontuk, hogy mégis miért nem tud senki sem jönni, és hogy ő miért nem volt hajlandó jönni a kérésemre.
• ·         Aha. Legalább megkérdezhetted volna, hogy vissza tudja-e hozni Kim-et.
• ·         Szerinted nem azt akartam volna elérni? –Stell már nagyon feszült volt.

Ahogy a helyzet is közöttük.

·         Hééé. Ne veszekedjetek már – ordított közéjük Dean, de minta meg sem hallották volna.

Tovább folytatódott a vita.

·         Az ökleidet nem az látszik.

·         Ne kezd már. Kicsit bepöccentem Loreleyre. Hiszen ígéretet tett. Te nem ezt tetted volna?

·         Nem fontos. hogy én mit tennék. Nem ugráltathatsz egy angyalt a kívánságod szerint.

·         Lehet. Bárcsak nemet mondtam volna neki, akkor nem lennénk ilyen helyzetben.

Ekkor Dean megunta, hogy veszekszenek, így cselekednie kellett. Felkapta Stellát, mire a nő felsikoltott és Dean meg sem állt, míg fel nem cipelte az emeletre. Ott bevitte a jobbra elhelyezkedő szobába.

• ·         Nem akarok több veszekedést, oké – fejezte be komoly tekintettel a helyzetet.
• ·         Kicsit elvetettem a sulykot, bocsi. Igazából semmi értelem nincs Sammyvel veszekedni. Nem tehet semmiről.

Dean ekkor letette az ágyra és Stell csak a földet bámulta végig.

• ·         Nyissunk ablakot? Sam is tudja, hogy a jólét titka a nyitott ablak. – viccelődött Dean.

A nő csak a fejét rázta, de mindvégig a földet nézte.

• ·         Esetleg hozzak valamit? – kérdezte Dean miközben a nő lesütött szemeit fürkészte.
• ·         Jól esne egy erős kávé meg valami harapni való –nézett a férfira Stell.

Dean már ugrásra kész volt és kiviharzott a szobából. Lement a lépcsőn s egyenest a konyhába igyekezett. Stell kezeibe helyezte arcát és az ég adta világon semmire sem gondolt. Feje és öklei iszonyatosan fájtak. Pár perc múlva Dean rontott be az ajtón. Átnyújtotta a nőnek a kávét és az általa készített szendvicset. Stell hozzá is fogott az evéshez. Dean csak leült mellé és figyelte. Mikor végzett a szendviccsel megitta a kávét. A fejfájása enyhült és jobb kedvre derült. Stell mobilja ekkor megszólalt. Méghozzá Kari Kimmel-től a Black. Stell kivette a zsebéből és a képernyőre pillantott, épp Dina hívta.

• ·         Szia, Dina.
• ·         Szia Stell.
• ·         Miért hívtál?
• ·         Van egy kis gond.

Dean Stell mellett ülve hallgatta, hogy mit beszélnek.

• ·         Pontosan hol is vagytok? Oké. – Stell ekkor egy papírt vett elő és felírta a pontos címet – Máris megyünk.
• ·         Mi van? – Dean szinte még fel sem fogta mi folyik.
• ·         Dina megtalálta Casst, de nem épp a legjobban van – pattant fel Stell – segítségre van szükségük.

Chicago, DallasJý

A napfény beragyogta a várost. Az Impala bekanyarodott abba az utcába, ahol Dina és Cass tartózkodott. Leparkoltak az út szélén és kiszálltak. A járdán megállva körülnéztek.

• ·         Ez az a cím. – mondta Stell.
• ·         Nem nagyon hasonlít olyan helyre, mint amitől tartanunk kellene. – nézett végig a házon Dean.
• ·         Sosem lehet tudni.

Bementek óvatosan. Felfelé vezetett egy lépcsősor. Elővették a fegyvert és óvatosan felmentek a lépcsőn. A lépcsőfordulónál Cass és Dina volt. Cass a földön hevert, neki volt támaszkodva a falnak és sebét fogta. Elég rossz állapotban volt. Dinának szerencsére semmi baja nem történt. Mikor meglátták őket elrakták fegyverüket és Stell odasietett Cashez, hogy megvizsgálja. Stell letérdelt Cass mellé, levette kezét a sebről, hogy szemügyre vegye azt. Dina ekkor elfordult. Dean és Stell ekkor egymásra néztek. Dean csak nagyot nézett – egy vadász, aki irtózik a vértől – gondolta. Azonban Stell nem így gondolta. A megérzése szerint nem az irtózás volt a gond. Még ő sem tudta mi, de köze van az angyalokhoz. Nem ez volt most a lényeg. Mihamarabb ki kellett juttatni Casst az épületből. Dean és Stell nyakukba vették Cass karját és kitámogatták egyenesen az Impaláig. Casst berakták a hátsó ülésre. Dina közben beült az anyós ülésre, de egy szót sem szólt. Dean és Stell még a kocsi mellett álltak és beszélgettek:

• ·         Elhagyatott helyre kell mennünk, hogy össze tudjam Cass sebét varrni. Ha nem segítek rajta, akkor attól tartok, hogy elveszítjük.
• ·         Oké, akkor keresek egy elhagyatott helyet.
• Felszerelés az van nálam. Aggodalomra nincs ok.

Stell beszállt Cass mellé hátulra, Dean pedig a kormány mögé ült. Bobby roncstelepe felé vezető útra kanyarodtak, de nem Bobbyhoz mentek előbb, hanem egy elhagyatott helyre akartak. Fél óra sem telt el, mikor egy jobb oldalra vezető földutat fedeztek fel. Az Impala lassan rákanyarodott. 5 perc múlva egy régi faházat vettek észre, ami el volt bújtatva a fák közé. Dean kiszállt az Impalából, kis idő múlva Stell és utána Dina is. Dean segített Cassnek kiszállni a járműből és támogatta őt. Stell a bejárat felé indult.  Az ajtó nyitva volt. Behajtotta lassan és csendesen. A ház üres és poros volt. Kevés volt rá az esély, hogy összefussanak valakivel. Stell intésére Dean besegítette Casst a házba és lefektette a földre. Stell ezután mellé térdelt és elővette táskáját. Elővette táskájából a kötszert, a tűt és az egyéb eszközöket. Dina inkább kint várt, csak néha nézett be. Az Impalának volt dőlve és nézelődött. Stell gondosan levette Cass kezét a sebről, felhajtotta az inget, hogy össze tudja varrni. Végül összevarrta és bekötötte, hogy ne legyen semmi gond. Mondjuk, hogy ne fertőződjön el. Éppen pakolta össze a cuccait, mikor Cass megfogta a kezét és megszólalt:

• ·         Miért segítesz nekem?
• ·         Mert a barátom vagy és a barátok segítenek egymáson.
• ·         Nem sűrűn találkozom olyan emberekkel, akik ilyen jó szívűek és sötét múltjuk van. Sajnálom a családod.
• ·         Így alakult az élet. Minél több emberrel bánok jól és mentek meg annál jobb a szívemnek.

• ·         Ha sikerül felépülnöm, visszahozom a húgodat. Sajnálom, hogy nem tudtam visszahozni.
• ·         Nem te tehetsz róla. Nincs okod bánkódni. – mondta Stell, majd felsegítette a sérült angyalt.

Elsegítette a kocsiig majd megszólalt:

• Nem gond, ha én vezetek tovább? – kérdezte Stell a mellette álló férfit, aki a kérdés hallatán egy szóval válaszolt a nőnek.
• ·         Persze – mondta Dean és passzolta a kulcsot.

Stell elkapva a kulcsot behuppant a kormány mögé. Dean az anyósülésen helyezkedett el a kocsiban. Dina és Cass hátul ült. Stell a rádió felé nyúlt és egy ismerős zene csendült fel.

 „ Black Ice” ( Ac ~Dc)

Az Impala kerekei csak úgy csikorogtak az aszfalton. A gázpedál lenyomása után viszont végig repesztett az útszakaszon. Egyenesen a Singer roncstelepre tartottak. Dean csak néha nézett a nőre, de azután a kinti tájat böngészte. A zene hallatára lábával dobolni kezdett és feje is ütemesen járt. Stell belemerült az útba és a zenébe, amely tovább hajtotta. A nap csodaszépen megvilágította az Impala körvonalait.

Ez idő alatt történt egy ámulatra méltó dolog nem messze Sioux Falls-tól (Bobby roncstelepétől). A napfény gyönyörűen megvilágította a mezőt, amelyen csak néhány fát lehetett látni. Két fa elég közel helyezkedett el egymáshoz, amelyek alatt egy vörös hajú teremtés ült a pázsiton. Szemei csukva volt, rezzenéstelenül feküdt. A fák úgy fedték a nőt, hogy ne süsse a nap. Senki sem járt arra felé. Így senki sem tett róla tudomást. Szóval mi sem tudjuk ki ő, és mit keres a semmi közepén. A nő arca viszont hasonlított valakire, aki már máshol lógatja a lábát. Végül a nő kinyitotta kék szemeit és a felette lévő faágak felé összpontosított, amelyeken átszűrődött a fény.

 By : Stell