Egy
kis ízelítő
Sajnos az utóbbi időben nem tudtam írni,
családi okok miatt, mármint a rosszabbik miatt, de most teljes erőmet
bevetettem, hogy legalább egy kis ízelítő legyen nektek.
Stell az ággyal szemben állt és önmagát
figyelte, ahogy fejszik az ágyban, rezzenéstelen arccal, hófehér környezetben.
Csak a lélegeztető gép csipogó hangja hallatszódott. Csak az ablakon beszűrődő
fény világította be a szobát. Egy árva lélek sem volt a helységben. Úgy érezte,
h örökre itt marad. Közelebb lépett az ágy végéhez, amely fából volt kialakítva.
Kezét az ágy végén lévő fán végighúzta lassan és koncentráltan. Tetszett neki,
ahogy a fa vonulata körbe halad. Lépések zaja és nesz zavarta meg, ami mögüle
hallatszódott. - Hello, Stella! Végre találkozunk. – hallatszódott az
ismeretlen hangja. Stell lassan hátrapillantott és nem mást talált maga mögött,
mint magát a Halált. Stell gondolta, hogy megjelenik egy kaszás, de azt nem,
hogy pont a Halál látogatja meg. A Halál újra megszólalt: - Sok jót hallottam
ám rólad. De sosem gondoltam, hogy ilyen hamar találkozunk. Stell arca kissé
megmerevedett a Halált látván és hallatán. Azt hitte, hogy hamarosan meg fog
halni. Az agyában lejátszott minden egyes emléket és lehetséges variációkon
vetett fel magában, hogy hogyan menekülhetne meg. Általában a testen
kívüliségből nincs menekvés, de ő Benett és nem adhatja fel és nem halhat meg
ilyen körülmények felett.
Remélem tetszett ez a kis ízelítő. Már csak
a vége hiányzik, amelyet próbálok minél hamarabb kitalálni.
Nem tudom mikorra lesz kész, de ha te
kitaláltál valamit jelezd nekem:
Ahol elérhetsz: stellaangelforyou@gmail.com
Vagy facebookon: Stella Ashley Benett
Köszsönöm, hogy elolvastad.
Bye: Stell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése