8. Supernatural - come back

Supernatural

Come back to me

Nem messze Sioux Falls –tól egy nő ébredezett két egymás mellett álló fa alatt a semmi közepén. Biztosra vehetően Kim volt az. Vörös haj, kék szem, tündéri tekintet ki más lehetne.  A nő nagy nehezen erőt vett magán. Kék szemeivel a földön feküdve körültekintett. Felült és maga mellett megpillantott egy almát. Iszonyat éhes volt, így elkezdte enni. Lassan felállt és a hazavezető utat akarta megtalálni. Nem volt mit tennie, elindult egyenesen előre.  A főutat kereste, de számításai szerint körülbelül 5,5 km-t kell gyalogolnia. Nem tudta hova tart csak mindenáron le akart jutni Sioux Fallsba. Végül úgy döntött, neki kezd a nagyútnak, amit ha végiggondolunk kimerítő lehet. Kissé meleg volt, de ha menni kell, hát menni kell nincs apelláta. Pulcsiját a derekára kötötte és irány a pusztaság. Körülbelül 4 óra múlva megpillantotta a főutat. A nő szinte már a kimerültség szélén állt. Úgy gondolta, hogy hátha a főúton sikerül valakit megállítani és így eljuthat Sioux Fallsba. Lassan elkecmergett az útig. Egy autó duruzsolásának hangjára lett figyelmes. Éppen közeledett felé, így kiállt az út közepére, hogy stoppoljon. Kim viszont alig állt a lábán. Végtagja szinte már remegtek, nem bírták. Ez az utolsó reménye. Ha elhalassza meg is halhat.

Az autó végül is egy ’67-es Chevy Impala volt. Méghozzá Stell vezette és mellette az idősebbik Winchester fivér ült. Stell amint meglátta Kimet, tövig nyomta a féket. Az Impala fél méterre állt meg Kim előtt. Kim rögvest összerogyott a kimerültségtől. Stell a kormány mögött pár másodpercig csak bámult, de ezután Deanre nézett, aki pontosan Stell szemeibe nézett. Stell és Dean erre gyorsan kirontottak az Impalából (szó szerint) és Kimhez rohantak. Kimnek szerencsére a kimerültségen kívül nem volt más baja. Dean felemelte óvatosan Kimet. Dina ekkor kiszállt, átadta hátul a helyet és az anyós ülésre ült. Dean hátulra berakta Kimet. Stell Kim mellé ült. Magához húzta húgát. Dean ez idő alatt beült a kormány mögé.

•  Nem lesz semmi gond, húgi. Itt vagyok – szólalt meg Stell, miközben Kim vörös haját végigsimította.

Amikor meghallotta Stell mondatát, elmosolyodott.  Eszébe jutott, hogy hasonlót mondott annak idején Sammy-nek, mikor kicsik voltak. Lassan visszazökkent a merengésből. Beindította az Impalát és felcsendült az isteni hangja.  

Sioux Falls – Bobby roncstelepe

Csend honolt a tájban. Minden nyugodt volt. A nap lemenő félben volt. Az Impala lassan begördült a roncstelep udvarára és megállt.  A nap még éppen megvilágította a tetejét. Dean amint leállította a motort az első dolga az  volt, hogy Stellnek segített. Dean karjaiba vette Kimet és Stell segített neki. Dina az anyós ülésből kiszállva a hátsó ülésen lévő angyalkán segített.

Pont ebben a pillanatban bent a házban az ajtó felé sietett. Hallotta az Impala ismerős duruzsolását és rutinszerűen kinyitotta az ajtót. Sam pillantása a vörös hajú nőn akadt meg, kit elvesztettek az elmúlt napokban. Sam nem sokáig maradt az ajtóban, kirohant egyenesen, amíg Kimhez nem ért. Dean Sam karjaiba helyezte a nőt. Sam magához ölelte a nőt. A pillanatot Dean zavarta meg:

• Az fasza, hogy minden rendben van, de ezt a pillanatot folytassuk inkább bent.

• Hogy te mindent el tudsz baszni. – szólalt meg Dina, aki épp Casst támogatta.

Végül mindannyian bementek a házba. Sam Kimet a felső szinti szobába vitte, hogy pihenjen és vigyázzon rá,többet el ne veszítse. Stell és Dean a földszinten a nappaliban tanakodott Bobbyval, Dinával és a szárnyas angyallal. Cassnek pár pillanat múlva már semmi baja nem volt. Ekkor hirtelen eltűnt.

• Na ez fasza. Még ez is eltűnősdit játszik. – szólalt meg Dean kissé felháborodva.

• Ne háborogj. Nem vagy te tenger – szólalt meg Bobby.

Dean ettől egyből csendben maradt.

• Nagyobb gondunk is van. – nyögte ki Stell.

• Vajon ki hozhatta vissza Kimet? – tanakodott Bobby.

Ekkor egy hang szólalt meg Dean mögül, aki az ajtótól nem volt messze.

• Én tudom.

YDean hírtelen megfordult ijedtében és fegyvert ragadott.  Cass lépett elő.

• Cass, ne szivass!

•  Nem szándékoztam. – válaszolt értethetetlenül Cass.

• Na, de visszatérve. Honnan is tudod, hogy ki hozta vissza? – vette kérdőre barátját Dean.

• Az angyalok mindent tudnak. – hangzott a válasz.

•  És mégis mire vársz? Bökd már ki! – türelmetlenkedett Dean.

• Ott áll mellettetek. – nyögte ki Cass Dinára mutatva.

•  Dina? – fordult Dean a nő felé.

•  Igen, én voltam. És akkor mi van?

• És akkor mi van? De hogyan? – állt elő egyből két kérdéssel Dean.

• Dina – kezdte Cass - félig angyal félig ember. Szóval angyal vér csergedezik az ereiben.

Dean egy darabig csak meg volt hökkenve:

• Én miért nem tudok semmiről?

• Mert mindenbe beleütöd az orrodat. – válaszolta rögtön Dina.

• Ez igaz – szólalt meg Cass.

•  Te csak fogd be – fordult Dean Cass felé.

Ezek után csönd maradt. Pár perc elteltével Sam robogott le a lépcsőn és egyenesen Bobbyék elé sietett.

• Ébredezik. – mondta Sam, de nem várt a többiek válaszára, visszament az emeletre ugyanazzal a lendülettel, amellyel le is jött.

Stellnek sem kellett többet mondani. Ugyanazzal a lendülettel már fent is volt az emeleten.

Dean, Bobby, Dina és Cass lassan utolérték őket. Mikor mindenki a szobában volt, akkor Kim épp szemeit próbálta kinyitni. Szemeit kinyitva felült és körbenézett az arcokon. Sam Kim mellett térdelt és a nő mozdulatait figyelte. Stell nem sokkal Kim mellett állt.

Kim úgy nézett körbe, mint aki emlékezni próbálna, de sikertelenül. Ismerősnek tűntek neki az arcok, de nem tudta, hogy kik ők. Nővérét Stellát sem ismerte fel, kételkedve nézett rá és a többiekre.

Y  Végül feltett egy kérdést:

• Hol vagyok?

• Sioux Fallsban Bobbynál. – válaszolta Sam.

• És ki vagyok? – kérdezte ismét.

Az arcokon kétségbeesés és ijedtség játszódott le. Sosem gondolták volna, hogy nem egészében tér vissza. Hiányzott belőle az, amitől ő Kim és amitől Benett.

Dinának viszont rossz érzése támadt. Mintha ő tehetne mindenről és minden miatta történne. Stell le volt törve nem sok hiányzott, hogy eleressze könnyeit. Mindaz, amit együtt eltöltött Kimmel - a sok hülyülés, az énekkel teli utazás, a vadászat és a  családi szeretett- az csak így, huss, eltűnt. Ki sem felejtve a Sammel való kapcsolatát.

Stell miután kizökkent gondolatmenetéből, Dinára vetette tekintetét, akinek arca mindent elárult, hogy iszonyat bűntudata van a történtek miatt. Dina tekintette Stellre szegeződött.

A két nő egymás szemeibe nézett, ekkor Stell fejével biccentett, hogy szeretne beszélgetni.

Lementek a földszintre és hogy kettesben tudjanak beszélni, kimentek az udvarra. Stell lépett ki elsőként az ajtón Dina utána.

• Sajnálom – mondta sajnálkozva – Tudom, béna vagyok, nem is kicsit. Mindent elcseszek.

Stell eddig hátat fordítva hallgatta Dinát, de miután befejezte megfordult.  Szemei könnybe lábadtak és ezt követően egy könnycsepp csordult végig az arcán, ami elmondott mindent. Mérhetetlen fájdalom ült ki az arcára. Szíve darabokra tört. Azt gondolta, hogy a nap többé nem is süt, már semmi sem lesz a régi. Csak eddig tudta visszatartani érzelmeit. Nem tudta tovább titkolni.

•  Te… nem tehetsz róla. Valószínűleg így kellett lennie.

•  Cass tud rajta segíteni.

• Lehet, de talán jobb így. Fordított helyzetbe ő is ezt akarta volna. Így ha nem emlékszik rám megvédhetjük, így nem lesz az, hogy bajt hozok rá.

• Senki sem mondott ilyet, hogy belekavarod. A démont kivéve, de ő le van szarva.

• Akkor így mi lesz veled és Sammel?

• Ahogy Kimet ismerem és Sammyt, úgyis összejönnek. Én meg Kim érdekeit nézem, és ha így jobb neki, akkor hazamegyek és nem lesz az, hogy velem kapcsolatban visszajönnek emlékei. Egy nagy lépést teszek hátra és nem állok az útjába, mint eddig tettem.

•  Idióta vagy. Ez így nem lehet.

• Az meglehet, de ez van. Nekem ennyi volt. Elegem van.

Stell letörölte arcáról a könnycseppeket. Éppen ekkor jött ki az ajtón Dean. Megpillantotta Stell könnyes arcát, megsajnálta és odalépve hozzá ennyit mondott:

•   Megoldjuk.

Ezután Stell és Dina elmagyarázta azt, amit eddig beszéltek. Komolyan elgondolkoztatták Deant, aki így szólt Stellához:

• Akkor most mit csinálsz?

• Hazamegyek.

Dean alig tudta végig gondolni a dolgot. Stell már indult is volna befelé a házba, de Dean megfogta a karját és magához ölelte.  Stell Dean karjaiban újra sírásba kezdett. Dean a nő fejét magához húzta és állát fejére helyezte. Dina ezt végignézve arra ébredt rá, hogy Deanben igenis leledzik érzelem Stell iránt. De sosem tudta mennyire segítőkész és szeretőképes férfi. Stell letörölte könnyes szemeit, kibújt a férfi öleléséből, de Dean megfogta a kezét:

• Én is veled megyek.

Stell csak bólintott és végül elengedte Dean Stell kezét. Stell bement a házba, addig Dean figyelte a nő mozdulatait. Ezután Dean Dina felé fordította fejét.

• Nem vagyok vak, látom ám, mi folyik itt.

•  Miről beszélsz?

•  Dean ne nézz hülyének.

• Én soha kivéve az előbbit, de most mennem kell. – fejezte be Dean és beviharzott az ajtón.

• Ó, hogy… Engem mindenki leráz. – vágta rá Dina.

Dean a házba beérve Sammel találkozott össze. Pár centi hiányzott, hogy neki ne menjen öccsének.

•  Sammy, pont téged kereslek.

•  Dean, még mindig Sam. Miért is keresel?

•  Stellának időre van szüksége, hogy feldolgozza a történteket. Vele megyek. Te addig viseld gondját Kimnek. Hátha melletted sikerül visszaszereznie az emlékeit.

•  Rendben és mégis, hogyan segítsek neki visszahozni az emlékeit?

•  Dobd be magad.

Sam érthetetlenül nézett bátyjára, de ezután rájött mire is célzott.

•  Dean én nem te vagyok.

Épp ekkor jött le Stell a lépcsőn. Dean felkapta táskáját. Mikor Stell Dean mellé ért átvette táskáját.

• Az lehet – válaszolta Samnek Dean – ezért kell bedobnod magad, Sammy.

Dean ekkor egy hatalmas mosollyal tekintett vissza öccsére. Sam nem tetszését nagyon komoly arckifejezéssel mutatta. Dean kinyitotta az ajtót, Stellát előre engedte és köszönt öccsének:

• Szia Sammy!

Az Impalához kiérve Dean berakta a hátsó ülésre a táskákat. Stell beült az anyós ülésre. Dean behuppant a kormány mögé és elindultak haza. Vagyis a Benett lakás felé, Evansville, Indianaban.

Az út során tekintetük sokszor találkozott, mégsem szóltak egymáshoz. Leginkább a rádióból szóló zenét hallgatták. Végül Stell mégis megszólalt:

• Miért döntöttél úgy, hogy hazahozol?

• Hát kell valaki, aki vigyázz rád.

• Tudok magamra vigyázni.

• Tudom, de nem árt az elővigyázatosság és bármit is mondasz, nem hagylak egyedül.

Stell ekkor Dean zöld szemeibe nézett, ezután visszatekintett az útra, de ezután nem mondott semmit. Tovább haladtak az úton és közben a rádióból felcsendülő, néha ismerős zeneszámokra lettek figyelmesek. (Bad company) Egy idő után Stellát elnyomta az álom. Dean ezt észrevette viszont nem akarta és nem állt szándékában felkelteni. Dean inkább belemerült az útba és zenébe, amely vitte őt.

Pár óra elteltével Stell ébredezett. Már sötétedett. A nap még éppen megvilágította utolsó sugaraival a tájat, bár ez a pillanat nem sokáig tartott. Stell szemeit dörzsölte közben néha Deanre nézett, aki néha rápillantott.

• Jó reggelt, Csipkerózsika.

•  Ha Csipkerózsikánál fegyver és kés lenne, akkor nem sokan szórakoznának vele. – mosolyodott el Stell miközben kinyújtóztat végtagjait.

Nem sokkal később egy városba érkeztek meg. Sioux City-be.

Stell ismerte ezt a várost, mivel mikor Kimmel Bobbyhoz mentek illetve hazafele, mindig megálltak.

A városon mentek keresztül.

• Nem sokára lesz egy bár. Be kell néznem pár barátomhoz. Meg persze egy kis pia utánpótlásért.

• Oké, de milyen hely ez.

• Ismerem ezt a helyet. Többször jártunk már itt Kimmel.

• Rendben – mondta Dean közben szemeivel az utat követte.

•  De figyelmesnek kell lennünk. Ők is vadászok voltam és azok is mind a mai napig. Igazából életem legjobb perceit töltöttem el velük.

Rövidesen meg is érkeztek Sioux City bárjába, a Black Evolution-be. Az Impalával leparkoltam, kiszálltak és irány a bejárati ajtó.

Dean és Stell besétált az ajtón és egy ismerős szám csendült fel.

„It’s my life.” – Bon Jovi

Stell az ajtóból egyből kiszúrta az öreg Steve-et, a tulajdonost és feleségét Elisabett-et. Carlyt, aki a poharakat törölgette és Mattet, aki felvette a rendeléseket.

Stell és Dean lassan odasétáltak a pulthoz. Steve hamar észrevette, hogy kivel is áll szemben.

• Jó újra látni. – szólalt meg Steve.

Ekkor Elis is odasietett és üdvözölte a nőt:

• Oh, de rég láttunk.

Ahogy ez elhangzott Carly ugrott Stell nyakába. Nem sokkal mellette Matt jelent meg.

• Oh, de hiányoztál.

• Te is nekem – ölelte át Stell Carlyt.

• Mi van Kimmel?

• Hát - gondolkodott egy kicsit Stell, mivel nem mondhatta el mi történt - most ő épp pihen. Egy kis időre szétváltunk.

• Oh – nézett Stellára Carly, de ezután a Stell mellett álló Deanre nézett – és hoztál magaddal valakit is – mosolyodott el.

• Elnézést csak ebben a kis beszélgetésben elkalandoztam. Dean Winchester vagyok. – nyújtotta kezét Steve-nek Dean és kezet fogtak.

• Oh, a nagy Dean Winchester. Sokat hallottam már rólad.

•  Remélem csak sok jót. – mosolyodott el.

•   Na, adhatok valamit. – kérdezte Matt.

•  Persze, ma kirúgunk a hámból. – bökte ki elmosolyodva Stell.

• Akkor arra nekünk fel kell készülnünk. – hangzott Carly válasza – ahogy Stellát ismerem, kiissza a bárt.

•  Naaa. Nem igaz. – vágta rá Stell.

A beszélgetés befejezése után Carly kipakolt 2 poharat a vendégek számára. Matt feléjük fordulva kérdezte:

• Mit kértek? Van Jim Bean, Jack Daniels, Jagermaister, Ballantines.

•  Hát – gondolkodott el Dean – mindenből egy kicsit – mondta a legvégén elmosolyodva.

• A kis alkoholista – mosolyodott el Stell Deanre nézve.

• Jó mondja – felelte csábos mosolyával Dean.

A szavak elhangzását követően Matt végigkínálgatta őket mindegyik itallal. Némely italnál fura arckifejezéseket vágtak, mivel vagy keserű volt, vagy nagyon ütős, de legtöbbször az első feltételezés volt a helyes. Hiszen nem voltak nagyon hozzászokva ahhoz, hogy mindent összeigyanak, vagy tulajdonképpen sokszor piáljanak. De a rossz idők beköszönténél mindig szükség volt egy kis barát táraságára, mivel Jack mindig segít. A pia mindenre megoldás, de van, mikor már az sem segít.

Elég régóta tartózkodhattak már a bárban. Odakint már olyan sötét volt, hogy az emberek csak az orrokig láttak el. Ez nem is volt lényeg, hanem a bárban lévő hangulat, amely Stell és Dean között zajlott le.

•  Akkor mi lesz, ha hazaérsz? Mihez kezdesz? – tette fel Dean ezeket a kérdéseket a nőnek.

• Fogalmam sincs. Talán más tájak fele vadászok.

•  Értem, de ugye nem úgy gondoltad, hogy egyedül, mert azt nem hagyhatom, engem nem fogsz lerázni. – akadékoskodott Dean.

• Nem szándékoztam.

Dean arca kivirult és mosolyogni kezdett. De ez a mosoly nem egy egyszerű mosoly volt, hanem boldogsággal teli. Úgy érezte mégis lehet boldog főleg a sok rossz után.

Stell ezután lehúzta az utolsót és megszólalt:

•  Rendelj sört, addig én kimegyek a mosdóba.

• Okay – mondta Dean és mindvégig figyelte a mellette elhaladó nőt, amíg be nem ért a mosdóba.

Dean Matt felé fordult, aki épp a poharakat rendezgette.

•   Matt nincs esetleg nektek olyan ütős féle sörötök, az a sok %-os? – kérdezte Dean.

•   Nem tudom. Meg kell néznem hátul. – mondta Matt és indult is a raktárba.

• Kösz – szólt utána Dean.

Dean gyors lehúzta a még megmaradt Jim Beant és végigtörölte száját.

Az ezt követő pillanatban két szőke csaj lépett be a bejárati ajtón. Lenge öltözetben. Egybe ruhát viselt mindkettő, amely úgyszólván rövid volt. Az ilyeneket hívjuk másként mini ruhában járkáló pénzkeresőnek, akik hülyék máshoz.

A két nő egyből felfigyelt a bárpultnál ülő férfira. Egymásra néztek, elmosolyodtak és elindultak a férfi irányába.  Mihelyt odaért a két nő a férfihez egyik nő az egyik oldalról, másik nő a másik oldalról támaszkodott háttal pultnak.

• Szia – szólalt meg az egyik nő – mit keres itt egy ilyen jó képű és izmos pasi ilyenkor.

• Pont másra várok – mosolyodott el Dean.

Stell pont ebben a pillanatba jött ki a mosdó ajtaján. Elővette az Impala kulcsát, amit sikeresen sikerült elcsórnia Deantől. Épp mutatni akarta Deannek, mikor meglátta, hogy épp két csaj van körülötte és Dean elmosolyodott. Durcásan felkapta a maradék vodkát a pultról és kiviharzott a bárból. Dean ezt észrevéve fellökte az egyik nőt, aki az útjában volt és nem akarta elengedni. Kirohant a bárból, de Stell már beszállt Impalába a kormány mögé és otthagyta Deant. Így egyedül, részegen, markában vodkát tartva vágott neki a maradék útnak. Nem hitte el, hogy megint átverték. Élete során annyit csalódott már, hogy már elege volt mindenből, és mindenitől. Úgy érezte, hogy meg van átkozva, hiszen ha valami jó történik vele, akkor valaminek, vagy valakinek szét kell rombolni. Apránként potyogni kezdtek könnyei. Szinte már úgy érezte, hogy Dean számára fontos, de mindezt cáfolta az előbb lejátszott jelenet. Néha néha meghúzta a vodkás üveget. Úgy döntött, hogy minél hamarabb akart hazaérni, így választotta a rövid utat. Az ismeretlen földutat. Ráhajtott az útra. A gázpedálra sűrűbben rálépett, mivel nem akarta, hogy Dean utána menjen vagy akár megelőzze. Úgy érezte szíve mélyén, hogy már nem való ebbe a világba. Mintha most dobta volna a kukába a szívét. De a legnagyobb dolog, amin gondolkodott, hogy mi tévő legyen.

Miközben az úton haladt meghúzta a vodkásüveget, amit a markában szorongatott. Csak egy pillanatra tekintett el az útról és miután visszatekintett egy alak állt nem sokkal az Impala előtt. Sötét volt így nem látta, hogy ki volt az. Mihelyt meglátta az alakot elrántotta a kormányt balra és egyenesen egy fának csapódott, amelyet már nem tudott kikerülni. Abban a pillanatban mikor az Impala nekicsapódott a fának Stell eszméletét vesztette és egy nagy vérző seb volt a homlokán.

Tudom, hogy kiszúrás, de itt most vége lesz. Muszáj most befejeznem, mert a következő fejezethez elengedhetetlen.  Tudom most sok kérdés felmerül:

Mi lesz Stellával, Kimmel és Deannel? Mi lesz Stell és Dean kapcsolatával?

A következő részben minden kiderül.

Köszönöm, hogy végigolvastad.

Stell