5. Fejezet

Szerelem beteljesülése és a visszatérés

Barátnőm példájára a sorozathoz illő zenéket (amiket persze hallgattam írás közben) illesztek be, amelyet olvasás közben tudtok majd hallgatni, így adva a történetnek egy kis színt.

Jack Beats feat. Jess Mills - Somebody to Love 

 

Stell eltűnése és Kim majdnem halállal végződő eseménye után Bobby roncstelepén elég jól alakultak a körülmények. Kim és Sam a lehető legközelebb kerültek egymáshoz. Néha érezhető volt közöttük a forró levegő. Kimnek azonban gyakran eszébe jutott nővére és szomorúság árasztotta el lelkét. Ezt a szomorúságot Sam zavarta meg. Volt mikor együtt szerelték meg a Pontiacot, vagy kénytelenek voltak elmenni pitéért Deannek, mert állandóan nyávogott miatta. De előfordult, hogy Kimnek utazhatnéka volt és Sam társaságában elment lófrálni. Ma azonban minden más volt. Másképp kelt fel a nap is. Gyönyörű napsütésre ébredt a roncstelep. A fiatalabbik Benett már kora hajnalban a Pontiac motorháztetőjén ült. Eszébe jutott a nővérével eltöltött percek. Mikor Bobbyhoz mentek és a 13 órás útból a felét áténekelték vagy azokra a veszekedésekre, amelyek megtörténtek közöttük. Kim a nyakában lévő nyakláncra pillantott és eszébe jutott, hogy ezt még Stell vette egy kisboltban és kettő darab volt abban a csomagban, amelyet megvett. Stell azt akarta ezzel elérni, hogy emlékezhessenek egymásra, mikor távol vannak egymástól.

Sok kérdés felmerült Kimben ekkor:

Vajon hol lehet Stell és hogyan hozhatnánk vissza? Esetleg Cas segíthetne vagy valamelyik angyal? De talán ők sem tudhatják, hol lehet.

Ahogy így tanakodott Sam lépett ki az ajtón és egyenesen a nő felé sietett, majd ahogy odaért átölelte.

-Nem lesz semmi gond, visszahozzuk a nővéredet – mondta Sam, de ahogy kimondta Kim arcáról könnycseppek hullottak sorra. Sam az ujjával gondosan letörölte a lehulló könnycseppek hadait, vigasztalta, ezt követően homlokához érintette ajkait.

Dean bentről leselkedett utánuk. Ahogy visszapillantott a szobába Bobby termett előtte. Dean meg is lepődött.

  -Leselkedsz az öcséd után – mondta Bobby.

  -Te meg frászt tudod hozni másokra. Pont, mint Cas. Amúgy meg nem leselkedek, csak megnéztem mit csinálnak.

 
   -Na, gyere.Kutakodtam egy kicsit – indult Bobby a nappaliba.

Az asztalon egy térkép hevert, s azon koordináták voltak megjelölve. Az összes telefon a térkép körül hevert.

  -Látom, Bobby nem unatkoztál. Mi ez? – kérdezte Dean.

  -Loreley felbukkanásának helyzetei.

Dean, aki eddig a térképet bámultam felkapta a fejét:

 -Akkor Stell életben van?

 -Hogyne lenne, csak Loreley a saját feje után megy. Olyan, mint egy gyerek. Nem emlékszel mit ígért? Egy év múlva visszaszolgáltatja Stell testét. Velünk fél évig volt. Mostanáig barangolt. Ma telik le az egy év.

 -Hogy érted ezt a „barangolást” és hogy letelik?

 -Egy régi ismerősöm lánya is vadász. Szemmel tartja Loreleyt. Azonban, Loreley menekül, a többi angyal elöl, de azt nem tudjuk miért?

Dean mindezen elgondolkozott.

  -Beszélned kellene az angyalkáddal, Cassel ezzel kapcsolatban. – mondta Bobby.

 -Remélem, most reagál a hívásomra. Majd tájékoztatlak, ha valamit megtudok – Dean épp az ajtó felé indult volna.

 -Dean – szólt utána Bobby – ha lehet, most ne szórakozz se Kimmel, se Sammel.

 -Nem csináltam semmit, még.

 -Dean keresd meg inkább az angyalkádat.

-Cas úgy sem ér rá, elég elfoglalt személyiség. Nem ugráltathatom, mint egy kiskutyát. - ahogy ezt Dean kimondta egy ismerős hang megszólalt a közvetlen háta mögött:

  -Dean.

Ijedtében Dean majdnem Bobby nyakába ugrott. Cas volt az.

  -Cas. Muszáj mindig ijesztgetni. Szerintem már direkt csináljátok. – nézett Casre és Bobbyra.

  -Miért hívtál? – kérdezte Cas és komoly arccal Dean felé fordult.

  -Loreley érdekelne bennünket – mondta Dean.

  -Sajnos én sem sokkal többet tudok, mint ti. Külön utakon jár. Valamiért körözik a fentiek.

Azonban ekkor Kim és Sam lépett be az ajtón. Csodálkozva néztek az angyalra:

-Cas?! – mondta Sam – te, hogy hogy itt?

  -Dean hívott – fordult feléjük Cas.

  -Sammy, ezt most hagyd. Vannak fontosabb elintéznivalónk.

Sam kérdően nézett Deanre. Ezek után beavatták a dolgokba.

  -Akkor, ha jól értelmeztem, akkor nemsokára egy éve, hogy Stell testében van Loreley és holnapra el kell hagynia a testet, nem?

  -Röviden igen – mondta Cas.

  -Akkor ellátogatok haza – kezdte Kim – Stell amilyen találékony, vagy hazafele jön vagy ide.

  -Veled megyek, legyen egy kis társaságod – mosolyodott el Sam.

  -Rendben mi meg itt leszünk és várunk – mondta Dean.

  -Én meg utánanézek a dolgoknak – mondta Cas és rögtön el is tűnt.

  -Jah és Sammy, vigyázz magadra – mondta Dean.

Kim és Sam a Pontiacba pattant és egyenesen Evansville, Indiana-ba vették az irányt. Kim egyre csak nyomta a gázpedált. A 13 órás utat felére csökkentették, miközben beszélgettek, zenét hallgattak.

  -Nem mehetnénk egy kicsit lassabban? - kérdezte Sam aggodalommal.

  -Bocsi, csak hamarabb akarok odaérni.

  -Rendben, de ne most halljunk meg, ha lehet, mert Dean kinyír minket.

  -Azt próbálná meg. Hamarabb megverném.

Sam és Kim egyszerre egymásra néztek. Mindketten elnevették magukat.

Majd megszólalt egy ismerős zene a rádióban. 
’Because when I arrive, I-I'll bring the fireMake you come alive, I can take you higherWhat this is, forgot? I must now remind youLet it rock, let it rock, let it rock’

Kim egyből Stellre gondolt. Ó, hogy ő mennyire szerette ezt a dalt.

Lassan megérkeztek a házukhoz. Elég későre járt az idő. A Pontiac szépen begördült a ház elé és megvilágította azt, majd kiszálltak a járműből. Kim kivette a kulcsot a zsebéből majd kinyitotta az ajtót. Belépett a házba és felkapcsolta a villanyt.

Kim – miután átvizsgálta a házat – a táskáját a kanapéra dobta, majd első útja a hűtő felé vezetett. Itt talált is néhány sört. Kivett kettőt, felbontotta őket, és az egyiket a Winchester fiúnak nyújtotta, aki már helyet is foglalt a kávébarna ebédlőasztalnál. A lány visszafordult, a konyhapulton pakolászott, majd dolga végeztével nekidőlt, kezébe vette saját sörét és nagyokat kortyolt a jéghideg italból. A sör egyre csak fogyott, és a hangulat is érezhetően egyre forróbbá vált. Sam hirtelen felpattant a székről, lassan Kim-hez lépett, kivette kezéből az üveget. A lány egy halk morgással fejezte ki nemtetszését, ám ahogy megérezte a fiú lágy ajkait a sajátján, pillanatnyi sértődöttsége a semmibe veszett. Egy hosszú, szenvedélyes csókban forrtak össze. Ezt újabbak követték, majd ahogy egyre fokozódtak a vágyak, nem volt visszaút: a fiatalabbik Winchester hevesen tépte le a lányról a pólóját és a földre dobta. A levegővétel rövid pillanatáig kissé eltávolodtak egymástól. Ez alatt az idő alatt Kim mélyen Sam zöld szemeibe nézett, ám nem „élvezhette a látványt”, mert a fiú szorosan magához ölelte és az ölébe kapta. Lassacskán a lépcső felé haladtak és az emeletre érve már majdhogynem az összes ruha lekerült róluk. Vágyakkal felfűtve estek az ágyba, ahol csókcsaták közepette lettek egymáséi…

SiouxFalls South Dakota

Elég későn járt már az idő. Bobby a kanapén aludt. Dean egy üveg Jack Daniel’s társaságában ült az asztalnál és iszogatott. Közben egyfolytában Stell jutott eszébe.

A középiskolás megismerkedésük, együtt létük, szakításuk. Majd nemrégiben újra találkozásuk, s a történtek, amelyeken mindannyian átestek. Stell mosolya járt az eszébe állandóan. Aludni is akart, de valahogy nem jött össze neki. Bobbynak összejött, akkor neki is fog. Minden egyes kortynál Stell arca ugrott be neki. Lehúzta a maradékot az üvegből. Gondolta átfekszik egy kényelmesebb székre, de ahogy felállt hatott az ital és Dean úgy rogyott a földre, mint egy meteor becsapódás.

Reggel Cas jelent meg előtte. Arca komoly volt, de a szokottnál is komolyabb. Dean épp akkor ébredezett a földön. Úgy érezte, hogy Cas nem valami jó hírt fog vele közölni. De nem lehetett mit tenni, a tettek mezejére kell lépnünk.

  -Cas, mi a gond? – kérdezte Dean a rémült angyalt.

  -Valami szörnyű dolog történt tegnap este.

  -Nekem mondod – nézett le Dean a padlóra, ahol az előbb feküdt.

  -Az arkangyalok körbeszorították tegnap este Loreleyt.

Dean döbbent arca olyanná vált, mint a kisfiú, aki most veszítené el kismaciját.

Múlt este a valahol a szabadban

Korom sötét volt. Csak a hold fénye világított, amelyet néha felhők zavartak meg. Loreleyt sikerült az arkangyaloknak körbezárni. Nem lehetett pontosan látni, hogy kik azok.

  -Körbezártunk. Nincs menekülésed most már – mondta egy hang.

  -Lehet, hogy körbezártatok, de nem kaphattok el – mondta Loreley.

Ezzel a mondatattal befejezően fény támadt körülötte és távozott Stell testéből.

Stell a földre rogyott. Felpillantva alakokat pillantott meg, akik felé közeledtek. Stell felugrott és futni kezdett. Azonban az arkangyalok a nyomában voltak. Sebesebben futott, mint ahogyan tudott, és ahogy lábai bírták. Érezte a háta mögött rejlő sötét alakokat. Lába szinte alig érte már a földet. Gyakran hátrapillantott, hogy ellenőrizze követik-e még. Mikor már nem látott senkit megállt, hogy bizonyosodjon róla, hogy tényleg nem követik. Miután ellenőrizte megnyugodott. Egy közeli fánál üreget fedezett fel. Bebújt oda és gondolkozott a történteken. Mi a fenét keres ott és mi történt? Könnyei potyogni kezdtek, mert már nem tudta mihez kezdjen. Elővette a lábához erősített kést. Úgy döntött, hogy hajnalban útnak indul, keres egy utat, amely segítségével tájékozódhat és hazatalálhat. Késsel a kezében aludt el. De olyan éber volt egész végig, amennyire csak lehet valaki. Reggel mikor felébredt útnak indult. Az erdő fái között lassan kitalált az útra. Nem messze volt Bobby roncstelepétől. Autóval legalábbis, de Stell viszont gyalog volt. Útnak indult hát. Gyalog a kilométerekkel szemben.  Közben egy zeneszámot énekelt. ’ Back on the road again’. Az út szélén tántorgott, nem foglalkozva semmivel. Ment, míg lábai bírták. Pár óra elteltével alig bírt menni, lábai elfáradtak és szinte már a kiszáradás szélén állott. Messzebbre eltekintve egy ismerős boltot látott meg, ahol húgával sokszor megálltak mikor Bobbyhoz siettek. Stell úgy vélte bemegy oda, hátha felismerik őt és valahogy eljuthat Bobbyhoz. A bolt felé sietett a parkolóján keresztül mikor egy rendőregyenruhás nő megszólította:

·  -  Te nem az egyik Benett lány vagy?

· - De – mosolyodott el.

 -Jody Mills vagyok, a serif. Mit keresel itt, a semmi közepén gyalog?

  -  Ezt nehéz lenne elmagyarázni.

 -Hova tartasz?

   -  Bobby Singerhez. Úgy tudom, ismeri.

  -ÓÓ, igen. Gyere, elviszlek, de útközben muszáj lesz elmesélned mi történt.

Stell beszállt a rendőrautóba a serif mellé és útnak indultak.

  - Sosem ültem még rendőrautóban – mosolyodott el Stell.

Jody elmosolyodott, de azután megkérdezte:

   -Mi történt veled?

   - Csak annyira emlékszem, hogy sötét alakok közeledtek felém, én elfutottam, aztán gyalogoltam a boltig. Jó pár kilométert. Még arra emlékszem, hogy Loreleynek szólított valaki.

   -Elég nagy slamasztikába keveredtél. Hát ez pont Bobbynak való feladat.

Stell megpillantotta a kormány felett lévő újságot.

  -Nem gond, ha megnézem – kérdezte és az újságra mutatott.

  - Nem dehogy – mondta Jody és átnyújtotta az újságot.

Stell döbbenten vette észre az újság címlapján a dátumot.

   -  Szóval… eltelt egy év – szólalt meg halkan Stell, de ezt Jody is hallotta.

    -Micsoda? – kérdezte.

Stell ezután elmesélte mi is történt egy évvel ezelőtt. Jody kíváncsian hallgatta Stell történetét. Hamarosan megérkeztek Bobby roncstelepére. Kiszálltak az autóból és az ajtóhoz sétáltak. Stell Jody mögött állt meg. Jody bekopogtatott. Dean nyitott ajtót, mint aki otthon volna. Igazából Bobbynál mindig otthon érezte magát. Dean ahogy az ajtót kinyitotta Jodyra lett figyelmes és kérdezte:

     -Mi járatban?

   -Egy fontos küldeményt hoztam.

Dean egyből nagy szemekkel nézett Jodyra, mert nem érette mi az. De ekkor Jody arrébb állott és Dean megpillantotta Stellát. Ruhája oly koszos volt, mintha szórakozásból hempergett volna meg a sárban és a koszban. De Deant ez nem érdekelte. Oly hosszasan ölelte meg, hogy még azt sem vették észre, hogy Bobby kijött az ajtón. Bobby egy bólintással megköszönte Jodynak, hogy elhozta a nőt. Stell felpillantva meglátta Bobbyt és Dean karjaiból kikerülve megölelte az öreg vadászt.

·         
  -Most mennem kell. Hívlak titeket, ha valamit tudok – mondta Jody majd beszállt járművébe és elhajtott.

  -Menjünk be, biztosan éhes lehetsz – Dean majd készít neked valami harapnivalót.

Bementek a házba és Dean készített egy szendvicset Stell számára. Amíg készült ez a szendvics, addig Stell mindent elmesélt a történtekről. Dean ezután Stell elé helyezte a szendvicset.

  -Azt sem tudom, mikor ettem utoljára – mondta Stell miközben beleharapott a szendvicsbe.

   -  HMMM… elmehetnél szakácsnak is. A „Csókot a szakácsnak” feliratú köpeny jól állna – nevette el magát Stell.

Dean elnevette magát és elmosolyodott. Örült annak, hogy végre közöttük van Stell.

  -Kimmy merre van, jól van? –kérdezte most komolyan Stell.

  -Jól van. Most Sammyvel a házatoknál várnak, hátha oda érkezel. Ráadásul jól elvannak.
 -Az aranyos, biztos cukik lehetnek együtt – mosolyodott el Stell.

 -Azok. Mindjárt felhívom Sammyt, hogy itt vagy – mondta Dean és már hívta is Sammyt.

Sam és Kim átkarolva feküdtek egymáshoz bújva. Sam mobilja hírtelen megszólalt. Sam gyorsan a szekrényen tapogatva kereste mobilját majd végül megtalálta. Dean hívta.

·         
 -Szia Dean. Ugye nem azért hívsz, hogy mi zajlott az éjszaka?

  - Szia Sammy. Éppenséggel nem ezt akartak, de ha szóba hoztad, akkor…

  -Dean, tényleg ezért hívtál?

  -Nem, nem. Van egy jó hírem mindkettőtökre nézve.

Kim ekkor már felébredt és Sam mellett hallgatózott.

  -Na, nyögd már ki mi az – mondta Sam.

  -Itt van Stell.

Mikor ezt a mondatot kimondta Sam és Kim szeme nagyra tágult. Kim kikapta Sam kezéből a mobilt:

  -Jól van?

  -Persze – mondta Dean közbe sört nyújtott át Stellnek és mosolygott.

  -Akkor hamarosan ott leszünk.

   -Nem kell nagyon hajtani.

  -Mintha eddig nem aggódtál volna értünk.

  -Most hanyagoljuk a dolgot. Később visszatérünk rá.

  -Oké. Akkor majd megyünk.

   -Na, csá – mondta Dean és lerakta a mobilt.

  -Mindjárt jönnek – mondta Dean Stellnek.

Pár óra múlva Sam és Kim már kocsival száguldottak Bobby roncstelepére. Kim vezette ismét a Pontiacot. Gázpedál tövig nyomva és a zene is hangosan szólt. Sam az anyósülésen szinte már félt. A zene ritmusa egyre csak bíztatta Kimet és egyre csak nyomta a gázt.  Megszólalt egy ismerős szám:

„ I’m a woman on a mission”.

Ismét sikerült felére csökkentenie Kimnek az útidőt. Megérkezve Kim úgy ugrott ki a járműből, mint kisgyerek, aki szülinapi zsúrjára érkezett. Kim a ház ajtaján kopogtatott. Dean nyitotta ki. Azonban húzódnia is kellett, mert Kim majdnem fellökte, mivel nővérét pillantotta meg mögötte. Kim Stell karjaiba ugrott és alig engedték el egymást. Stell felpillantva a két Winchester szemeivel és mosolyával találkozott. Az örömteli pillanat után leültek és Stell mindent elmesélt, amire persze emlékezett.

  -Angyalok – jelent meg Cas és Dina is mellette volt.

  -Mi a fenét akarnának tőlem? – fordult a komoly arcú Cashez Stell.

  -Loreley tudott valamit, amit az arkangyalok tudni akarnak – kezdte Cas – Valószínűleg ezt akarták tőled megtudni, de Loreley hírtelen eltűnt, hogy ne tudhassák meg.

Ezután Cas Stellre nézett, mint aki tőle várná a választ.

   -Jah, azt hiszed, hogy én tudom. Sajnos nem emlékszem semmire – mondta Stell.

  -Cas – állt fel Dean - ugye nem gondolod?

  -Nincs más választásunk – fejezte be Cas.

   -Mi van? Nem nagyon értem, miről is lenne szó. – vágott közbe Kim.

Stell Casre pillantott majd Dean zöld szemeibe nézett. Húga mellé lépett.

   - Elmennétek, kérlek boltba – mosolygott húgára és Samre tekintett – éhen halok.

   -Persze – mosolyodott el Kim majd megölelte nővérét.

Kim felvette táskáját és indult is Sam társaságában, hogy kedvezzen nővérének. Miután elmentek Dean Stell mellé lépett:

  -Miért küldted el őket?

  -Tudom, mit akar Cas és nem akartam, hogy még többet szenvedjen.

  -Nem muszáj végigcsinálnod. Mondhatsz nemet is. Megérti Cas.

  - Köszi Dean, de nekem is tudnom kell az igazságot – mondta Stell majd puszit adott Dean arcára és Cas elé lépett.

  -Készen állsz? – kérdezte Cas.

  -Ha igent mondanék, hazudnék.

   -Mi itt kint várunk – mondta Dean Dina és Bobby társaságában és a szobán kívül maradtak, ahová Cas és Stell bement.

Stell felfeküdt az ágyra és becsukta a szemét. Cas a nő mellé lépett és egyenesen a lelkébe hatolt, hátha maga után hagyott Loreley valamit. Stell fájdalmában megmarkolta a takarót. Végül Cas nem talált semmit. Abbahagyta. Kilépett a szoba ajtaján, ahol épp a többiek várakoztak.

 -Nem találtam semmit. Valószínűleg kitörölték az emlékeit.

Nem sokkal később Stell kilépett az ajtón.

  -Basszus, úgy érzem magam, mint a Másnaposokban.

  -Az jó film – válaszolt Dean – A 2. része is jó.

  -Elég szarul nézel ki – mondta Dina – Biztosan fájhatott.

  -Gondolod? -.-

Kim és Sam megérkezett ekkor. Dübörgő zene hallatszott ki a gépjárműből.

   -Megjöttek – mondta Stell és az ajtó felé pillantott.

Kim és Sam hamarosan be is jöttek az ajtón.

   -Kimmy – mondta Stell nagy mosollyal.

  -Igen, hoztam neked sült krumplit és hozzá ketchupot is.

  -Ó, köszi. – mondta Stell és már hozzá is látott az evéshez.

Dean furán nézett rá.

   -Mi van? Egy éve nem ettem.

  -Nemrég vágtál be egy nagy szendvicset.

   -Igen, de te sem tudnál ellenállni a kedvenc kajádnak.

Dean erre belátta az igazságot. Ő sem tudott volna ellenállni egy kis pitének. Sam felismerte, hogy mik is történtek, amíg Kimmel boltban voltak. Valószínűnek tartotta, hogy Stell azért küldte el húgát és őt boltba, hogy ne okozzon még több szenvedést. De Stellán látszottak itt-ott a nyomok. Sam Casre tekintett majd Deanre. Dean észrevette, hogy Sam rájött a dolgokra. Sam egyenesen Dean zöld szemeibe nézett és fejével balra döntögetve tudatta bátyjával, hogy beszélni szeretne. Sam és Dean kifáradt az udvarra és ott beszélgetésbe kezdtek:

  -Dean, mi a fenét csinálsz?

  -Sammy…

   -Gondoltam. Hagytad, hogy a kis angyalkád belemotoszkáljon az elméjébe. Tudom milyen érzés. Hát elég szar, de neki nem ilyen élet jutott.

   -Figyelj Sammy. Nem tehetünk semmit, hogy jobb legyen. Mit kellett volna tennem? Hagyni, hogy megtalálják? Hallgass ide Sammy, próbáljuk megóvni mielőtt…

Azonban Dean mondatát Stell fejezte be, aki ajtó előtt állott:… az angyalok rátalálnak.

A két Winchester az ajtó előtt álló nőre pillantott. Stell egyenesen feléjük indult és mikor odaért felpattant az Impala motorháztetőjére.

  -Honnan tudtad, hogy mit akarok mondani – kérdezte Dean a nőt.

  -Nem tudom. Mintha tudtam volna.

Sam és Dean egymás szemeibe néztek.

  -Valószínű, hogy Loreley a jövőben volt és megmaradtak bennem az emlékfoltok.

·        Ez gond lehet – mondta Dean.

Cas jelent meg a két Winchester testvér mellett:

·        -Igaza van Deannek. Az angyalok megkeresnek, és akaratod ellenére összerakják az emlékfoltok.
  -Ezt inkább kihagynám – bökte ki Stell.

  -De mit tehetnénk? Bocs Cas, de te egyedül kevés vagy ellenük – vágta rá Dean.

  -Hívhatunk más angyalokat is – mondta Cas komoly tekintetével.

  -A legtöbbjük eltűnt Cas – mondta Sam.

   -Ott van Balthazar, Heniel és Gabriel, akik még megmaradtak és hűek hozzánk.

  -Legalább elérhetőek. Megvan a telefonszámuk – viccelődött Stell.

Dean elnevette magát. Cas Deanre pillantott kérdően, erre Dean arca komollyá vált.

  -De, hogy a fenébe hívod őket ide? Küldesz nekik SMS-t vagy twitteren írsz rájuk – mondta Stell.

  -Nem ennél van könnyebb megoldás is. Csak szólítanom kell őket, és ahogy ti szoktátok mondani probléma megoldva – mondta Cas.

Cas mindhárom angyal nevét kiejtette majd megjelentek.

   -Hello fiúk. – szólalt meg Gabriel.

  -És Stell – tette hozzá csábos mosollyal Balthazar.

  -Jedi visszatér! – mondta Gabriel Stellre tekintve.

  -Jah, egy kis Másnaposokkal ötvözve – válaszolt a nő és sikerült jó hangulatot teremtenie.

Mindjük arcán mosoly fejeződött ki. De ez a jó hangulat nem sokáig tartózkodhatott közöttük, mivel valami vagy valaki hamarosan megtörte ezt a csendet. Nem egyszerű csend volt ez, hanem mosolyszünet vagy éppen levegővételnyi időnyerés. Egyikőjük sem tudta meddig tart ez az úgynevezett csend, de azt tudták, hogy nem soká megzavarják ezt a pillanatot. Nem épp a legjobb pillanatok, hanem bús és szomorú „végem van” címszósak.

Kim az ajtón kirontott ekkor és megtörte a csendszünetet.

   -Bocs, nem tudtam visszatartani – szólalt meg az ajtóból Dina.

   -Mi a faszt hallgattok el előlem? – tekintett szét Kim – Mit keresnek itt ráadásul az angyalok?

Mindenki lehajtotta a fejét. Senki sem válaszol. Inkább próbálták kerülni Kim szemkontaktusát. Azonban Kim végigmért mindenkit.

  -Stell?

Stell lehajtotta a fejét, azonban nem tudott egy szót sem kibökni a száján,

  -Dean? – mondta újra Kim.

Dean is ugyanazt hajtotta végre. Semmi mukkanás. Azután az angyalokra tekintett.

  -Ránk ne nézz, mi hárman egy szót sem tudunk – mondta Gabriel és a mögötte lévő Henielre és Balthazárra mutatott.

   -Sam, gyere csak velem – szólt Kim a fiatalabbik Winchesterhez és elindult az ajtó felé.

Sam nagy szemekkel nézett a nő után, de nem volt mit tenni. Muszáj volt követnie. Érezte, hogy el kell mondania az igazat. Kimnek joga van tudni a történtekről. Stell nem sokáig hallgathatja el húga elől a vele történő dolgokat. Amint ezen gondolkozott beértek a házba és Kim becsukta az ajtót.

  -Sam. Mi folyik itt? Utálom, ha titkolóznak előttem.

Sam a nő szemeibe tekintett:

  -Jól van. Elmondom, de nem fog tetszeni, amit hallasz.

  -Oké. Rendben.

Sam elmesélte a történteket, hogy valójában mi történik most a nővérével, és hogy keresik az arkangyalok.

Kim e szavak hallatán könnycseppek hadai záporoztak le arcán és a fiatal Winchester mellkasán próbált lenyugodni. Kim iszonyat dühös lett, hogy nővére nem mondta el neki az igazságot. A nő szinte már forrt a dühtől. Otthagyta Samet és kirontott az ajtón. Egyenesen nővére felé sietett, aki az Impala mellett állt. Kim egyre közelebb és közelebb került nővéréhez, s mikor már majdnem előtte állott nagy lendülettel betörölt neki. Stell egyből padlót fogott, de még gondolkozni sem tudott, mikor Kim beült a Pontiacba és elhajtott nagy viharral.

Sam a házból kirohanva látta az eseményeket.

  -Sam jobb lesz, ha te mész utána – mondta Stell, aki még mindig a földöt ült és álkapcsát fájlalta az ütés hatására.

Sam bólintva tudatta válaszát és Deanre nézett. Dean értette mit akar öccse, szóval passzolta is az Impala kulcsát. Sam beült az Impalába és tövig nyomta a gázt. Néhány perc múlva sikerült utolérnie Kimet, de nem állt meg. Erre Sam még jobban nyomta a gázt és sikerült megelőznie a Pontiacot. Befordult a Pontiac előtt és Kim megállásra kényszerült. Kim oly idegesen szállt ki az autóból, hogy az ajtaját méregből bevágta.

·        -Sam, ne állj az utamba.

  -Kim – tekintett a nőre kutyakölyök szemekkel.

  -Sam, nálam ez nem jön be. Ha nem mondotok el nekem mindent és titkolóztok, akkor mi értelme, hogy ott legyek. Még a saját vérem is titkolózik.

   -Nézd. Stell csak meg akart védeni… Nem akarta, hogy tudd a szenvedését… Tudod milyen, nem szereti, ha sajnálják, de hazudni sem szeret… főleg neked… Elég rosszul érezte magát emiatt, de nem akarta, hogy bajba ess miatta…

Kim komolyan figyelt Sam szavaira, s érezte, hogy igazat mond.

  -Kim, nézd… Tudom, milyen mikor átvernek, vagyis ha nem mondják el az igazat… De a testvérek azért vannak, hogy megbocsássanak hibáinkért…

Sam megfogta Kim kezét, közelebb húzta magához és megölelte.

Eközben Bobby roncstelepén óriási feszültség alakult ki. Stell Dean karjaiban volt. Húga megbántása miatt elég szarul érezte magát. Viszont ez csak egy pillanat volt. Az angyalok érezték a többi angyal eljövetelét.

  -Jönnek? – kíváncsiskodott Stell.

  -Jah és valami okból kifolyólag nagyon kíváncsiak a kis barátnőd, Loreley kis történetére – viccelődött Gabriel.

  -Miből gondolják, hogy én tudok valamit? – kérdezte Gabrielt Stell.

  -Nem mindent tudott elrejteni Loreley és az arkangyalok kiszedik belőled, ha akarod, ha nem… De tudod, mi megvédünk… - alig ejtette ki ezeket a szavakat Gabriel, máris megjelentek előttük az arkangyalok.

·        … legalábbis reméljük – fejezte be mondatát.

  -Jéé, hívatlan vendégek – mosolyodott el Balthazar.

Az arkangyalok sötét öltönyben voltak. Előlépett egy közülük:

  -Adjátok át, amiért jöttünk és nem esik bántódásotok.

   -De aranyos – nézett össze Balthazar és Gabriel – bocs, de mi nem az alkuvásról vagyunk híresek.

Stellát ekkor Dean magához ölelte. Stell Dean zöld ragyogó szemeibe nézett.

  -Tudom, mire gondolsz és nem. Egyszer már elveszítettelek, nem szándékozom még egyszer.

Stell elmosolyodott.

    -Asszem van egy kis gond – szólt hátra Balthazar a két vadásznak.

Nem sokkal előttük egy nő jelent meg nekik háttat fordítva. Stell kikukucskált Balthazar és Gabriel között.

  -Loreley?

A nő hátra pillantott. Gyönyörű fekete haja, kék szeme volt. Fekete bőr jacket, sötét farmert és fekete magos sarkút viselt. A nő elmosolyodott.
-Igen én vagyok.

   -Aszta – Gabriel szája tátva maradt – állati jó testet szereztél.

Balthazar a háttérben röhögött és közben fejét rázta.

Loreley előrefordította fejét és az arkangyalokhoz szólott:

  -Sajna meg kell akadályoznom, amire készültök. Vagy én állítalak meg benneteket vagy ők.

  -Nem ez az utolsó találkozásunk – mondta a vele szemben álló férfi és társulatával együtt eltűnt.

  -Kik voltak ezek a Man In Black-es csávók? – kérdezte Dean.

  -Fogalmam sincs, de még egyszer nem szeretnék velük találkozni – mondta Stell, de alig hagyták el ezek a szavak a száját, Loreley jelezte beszélhetnékét.

Amíg arrébb vonultak, hogy négy szem közt beszélhessenek, addig a többiek gondosan figyelték minden mozdulatukat.

   -Stell, nem fognak többé zaklatni. – kezdte Loreley.

  -Biztos vagy benne? Azt mondták, hogy még visszajönnek.

  -Semmi gond nem lesz – tette rá a nő vállára a kezét Loreley és egyben egy Enochiai pecsétet éget a nő bordáiba.

Stell Loreley kék szemeibe nézett és bólintásával tudatta, hogy értette.

  -Bármikor hívhatsz, amikor csak szeretnéd. Szívességet tettél nekem, nagy szívességet és ezt hűségemmel viszonzom.

  -Köszönöm – mondta Stell.

Ekkor a roncstelepre befordult a Pontiac és az Impala. A Pontiacból Kim szállt ki, az Impala volánja mögül a fiatalabbik Winchester kukucskált kifele. Stell Loreley előtt állott és mikor Kim meglátta nővérét, máris karjaiba futott. Ez a pillanat olyan volt, mintha lassított felvételben mutatták volna a tévében. Bár érzelmeik hada mutatkozott meg ebben a pár percben, de mindenki, köztük Dean és az angyalok is meghatódtak ezen a testvéri ölelésen. Sam újra kiskutyaszemekkel nézett feléjük. Bobby is meghatódva érezte magát, arcán könnycsepp gördült végig, de ezt gyorsan letörölte, nehogy valaki észrevegye. Ezután a két lány elengedte egymást.

  -Hívj bármikor – nézett Stellre Loreley.

Aztán Loreley Balthazarral, Heniellel és Gabriellel az oldalán eltűnt.

  -De fasza, van egy angyalkám – mosolyodott el Stell.

   -Majd hozzászoksz, meg tartozik is neked. Szóval élvezd ki, amíg lehet – mondta Dean.

Bobby egy rekesz sörrel jelent meg előttük.

   -Ha már itt vagyunk, akkor igyunk – mondta az öreg – hisz megérdemlitek.

  -Ahogy mondod Bobby – mondta Stell.

Stell és Dean az Impalának dőlve, Sam és Kim egymás karjaiban, Bobby és Dina egymás mellett álltak. Cas is beállt közéjük. Mindannyian sört ittak, bár Casnek nem hatott semmit, de a hangulat kedvéért ő sem maradhatott ki. Nézték a gyönyörű naplementét, amely oly gyönyörűen megvilágította a tájat, a roncsokat, a házat és a körbegyűlt személyeket.

A naplementében Dean csábos mosolyt villantott a mellette lévő személynek, aki ezt mosolyával viszonozta.

The End